Ma már szégyen, vagy csak nem divat az érzelem egy ismerkedésnél?

Átérzem a helyzetedet!

De mindig törekedj arra, hogy megtaláld az egyensúlyt az ismerkedési fázisnál, ne öntsd rá az érzelmeidet a partnerre, de ne is legyél egy érzéketlen darab fa. :))

Ezt azért mondom, mert amíg nem ismered meg a leendő esélyest addig lehet elriasztod. És ez nem taktikázás, csak óvatos megközelítése a dolgoknak. :)

Én nálam inkább az a gond, hogy nem tudom letagadni a személyiségemet és állandóan bedobozolnak barátzónába. (Jó hallgatóság vagyok, érézkeny/empatikus vagyok és jó társaság) :)))

[link]

Itt megérted, miért.

Pláne ne tagadd meg önmagadat! Add önmagadat, de mértékkel! :) Egyszer csak betalál az igazi! ^^

Alex 4:

Azt nem részletezte a kedves kérdező, hogy mi(k) volt(ak) az előzmények. Én is már estem úgy pofára, hogy pl. messengeren beszélgettünk napi szinten, minden frankó volt, de személyes talin kellett magamra szólnom, hogy hold ur horses, mert én már azt éreztem tévesen, hogy ott tartunk ahol már beleférnek azok a dolgok amiket nem kellően jól ítéltem meg (többet láttam a dologba, beidealizáltam). Pech :)

Érdekes kérdés :D

Nem nyilatkozok mások nevében mert nem tudom náluk mi miért van, de az én esetemben ez az érzelem kimutatás dolog egy vicces eset.

Alapból egy rettentően nyálas, romamtikus embernek minősülök, és egy érzelmekben gazdag, romantikus kapcsolatot szeretnék (Amibe nem az ágyon át megy az út, ahogy te is írtad kérdező.)

Azonban, első sorban a kultúrális örökségem miatt, kicsit máshogy, diszkrétebben mutatom ki az érzelmeim mint ahogy az Magyarországon megszokott. (Pl. Ritkán mondom ki nyíltan mit érzek, helyette kisebb, nagyobb gesztusokkal jelzem, mivel gyerekkoromtól ezt szoktam meg)

Csakhogy, mivel ebben az országban élek, ez persze nem mindig érthető a környezetem számára, és a korábbi kapcsolataimban voltak is ebből félre értések.

21/f