Elmesélitek a történeteteket?

Szüleim jól reagáltak már sejtették egy ideje nagyon lányos voltam a vonálsaim a viselkedésem.

A fiúk vonzottak ha tetszett egy korombeli srác akkor bevörösödtem mint a főtt homár.

15-16 lehettem rajtakaptak sex közben amikor elég hangosan ordítottam hogy baxxál szét. Azt hittem a Balcsin vannak, de felugtottak mert a nagyit beteg lett és kórházba kellett vinni.

Ennél faxább coming outja senki sem volt szerintem.

A barátomat is sejtették hogy több mint szimpla haver sokat találkoztunk szinte futottam ha hívott.

Az egy érdekes sztori, hogy jöttem rá. :D

Elég kicsit voltam, és új srác jött az osztályba. És arra lettem figyelmes, hogy állandóan a szemét bámulom, mert bámulatosan szép zöld szemei voltak. Aztán idővel belezúgtam a srácba. :D

A családom és a barátaim remekül fogadták. :)

A barátaimmal kapcsolatban még van is egy elég vicces sztori. Beszéltem erről kettővel egyszerre, majd a 'Meleg vagyok.' mondat után nevetőgörcsben törtek ki, pacsiztak, majd ordították, hogy TUDTAAAAM! xDDD

Mivel olyan gimibe járok, ami alapító intézménye egy, az esélyegyenlőség előmozdítását célzó programnak, ebből soha nem volt problémám. Nálunk szerencsére még a legidősebb pedagógusok is nagyon elfogadók.

Az osztályfőnököm egy 61 éves úr, és az amikor osztályfőnöki órán az elfogadásról volt szó, ő azzal okolta, hogy ahhoz nem kevés tolerancia kellett a feleségének, hogy mikor komolyabb betegsége volt, több mint fél évig szó nélkül ápolta és tartotta benne a lelket, tehát ha ő megkapta az elfogadást, vétlennek neki kutyakötelessége megadnia.

Én ugyanezt úgy szoktam megokolni, hogy azért nincs különbség köztem és pl. egy roma ember között, mert ha engem főbe lőnek, elpusztulok; ha egy roma embert főbe lőnek, az is elpusztul.

Kritika ért már, igen, emiatt is, de nem a közeli környezetemtől, hanem az utcán. De nem az a szende kisfiú vagyok, megvédem magam. Ha jogosnak éreztem a kritikát, akkor meg nyilván elnézést kértem.

Dióhéjban ennyi.

17/passzív