Fuvel faval du. Tam es van egy baratom is, de hogyan lehetek ujra onmagam?

Hagyd abba a rib***ckodast meg hogy fel vilaggal meg du*atod magad!

Beteg leszek es ez nem elet! Probald meg a baratoddal!

Állíthatod szikla szilárdan, hogy nem szerettél bele a barátodba de ezzel csak magadat csapod be nem minket. Ez csak azért van mert az életfelfogásod szerint nem akarsz kapcsolatot ezért bizonygatod azt, hogy nem is szerethettél bele. Viszont az igazságot te magad is leírtad pl vele nem csak szex, csak akkor van életkedved amikor vele vagy és stb stb.. Ha szeretnéd hívd aminek akarod de az tény, hogy a köznyelvben a szerelem pont ilyen.

Álltalában annak a híve vagyok hogy "ne érdekeljen mások véleménye!" , de a te helyzetedben azt javasolnám, hogy hallgass a környezeted véleményére és fogadd meg mások tanácsait és mivel már ez kezd depresszióba átmenni kérj segítséget a közvetlen kornyezetedtől és nem árt ha kicsit változtatsz a hozzáállásodon és az életmódodon. És nem szeretném, hogy félre értsd, semmi rosszindulat nincs a válaszomban pusztán szépíteni szeretnék.

Utolsó vagyok

Nem szépíteni hanem segíteni*

Tehát, pusztán segíteni szeretnék.

Nem a szerelem nem ez amit leírtál. A szerelem az amit a barátod iránt sajnos akaratlanul is érzel. Őszintén szólva nem valószínű hogy valami is változna ha beismernéd csak talán könnyebb lenne (neked) megérteni a saját helyzetedet.

A régi életedet nem biztos hogy vissza kaphatod mert az már a múlt, viszont tehetsz azért hogy a jelen hasonlítson rá csak meg kell találnod, hogy mi változott meg.

A szüleidet azt kell mondjam erősen elítélem, mert egy szülő ilyet nem lenne szabad, hogy meg tegyen a gyermekével. Az ember nem lesz sem kevesebb sem több azzal, hogy kihez vonzódik egyszerűen ugyan olyan ember mint bárki más. És azon viszont teljes mértékben csodálkozom, hogy eddig erős tudtál ezek után maradni. Mert ez azért eléggé traumatikus élmény legyen szó akár férfiről akár nőről, mindenkit megvisel ha eldobja a családja.

Abban nem tudok segíteni sajnos, hogy a bűntudat elmúljon, talán enyhülne ha kibeszélnéd magadból a dolgokat. És talán csak akkor múlna el igazán ha a barátodnak mondanád el (mert ahogy én értelmeztem a bűntudatod innen indul) de annak a következményeit nem láthatod előre és lehet ezzel elveszítenéd. Szóval szerintem előbb próbáld meg kibeszélni magadból a feszültséget vagy egy olyan embernek akiben megbízol (de ha jól láttam a barátod on kívül nincs ilyen) vagy pedig akár itt névtelenül valakinek aki vevő rá, hogy meghallgassa a problémáid és esetlegesen tanácsot is tudna adni vagy amit a legtöbben nem szoktak szeretni tanácsként az a segítség kérése szakembertől, sokan azt hiszik hogy csak bolondok járnak szakemberhez de ez nem igaz és a legtöbb esetben nagyon hasznos és hatalmas segítség. Aztán ha a neked leginkább megfelelő "kibeszélés" mégsem hozna semmi valltozást akkor utána gondolkodni a továbbiakon, hogy akkor mégis mi lehet a megoldás.

Ja és persze ne utáld magad!! Tudom, tudom.. mondani könnyű, ez így is van és ha már egyszer így érzel nehéz kimászni belőle de nem lehetetlen. Talál is kellene egy hobbit vagy barátkozni. Nem azt mondom, hogy görcsösen keress valami "öribari" látszat barátságot csak ismerj meg új embereket. Ha ez férfiakkal nem megy akkor barátkozz pár nővel. A lényeg, hogy ne az intimitás legyen a lényeg pusztán egymás megismerése. Tereld el a figyelmedet persze az után ha már nincs ekkora feszültség és indulat benned, mert amíg ez jelen van úgysem lesz semmi amire azt mondod magadban, hogy 'igen! Na ezért megérte!'

Undorodnod sem kell magadtól hiszen semmi undorító nincs abban amit csinálsz sem pedig benned (és igen ezt így ismeretlenül is megállapítottam)! Csak egyszerűen azt tetted ami neked akkor épp jó volt és ezért mondhatom azt hogy nem tettél semmi undorítót. Van egy bizonyos pont ahonnan már tényleg nehéz felállni de ha igazán akarod akkor sikerül és én a válaszaid alapján merem azt mondani, hogy sikerülni fog csak akkor tényleg tegyél is érte. Az első lépést már meg is tetted azzal, hogy kiírtad ezt a kérdést csak nem szabad megállni ezen az úton. Csak arra szeretnék ezzel az egésszel kilyukadni, hogy most eleged van de ez változik majd és jobb lesz még ha nem is hiszed el. Azon múlik az egész, hogy mennyit teszel érte! Lehet, hogy a régi életed nem kapod már vissza, de mi a helyzet akkor ha kapsz helyette egy újat ami jobb mint a régi?

Boldog leszel egyszer ezt nyugodt szívvel merem ígérni csak meg kell találnod a te utadat ami oda vezet és a megfelelő embereket akik segítenek neked ezen az úton.