Mennyire kell öngyűlölőnek lenni egy ilyen válaszhoz?

Van két opció, az elsőt tartom személy szerint valószínűbbnek.

1. Rosszul fogalmazott a srác, és az "aláz" szót "határozottan viselkedik" jelentéstartalommal használta.

Miért is gondolok erre? Mert elhatárolódik az erőszaktól, megjegyzi, hogy nem azért teszi a párja ezt, hogy bántsa, ezt pedig elfogadja.

Mármost az, hogy valaki mást megaláz, az semmiképpen nem egy békés és erőszakmentes dolog, ha erről lenne szó, akkor nem tette volna hozzá, hogy nem azért teszi, hogy bántsa.

2. A torz önképe miatt valóban élvezi, ha megalázzák.

A torz önképet megerősíti a párjáról és önmagáról való beszéd stílusa közti diszkrepancia.

Míg önmagát a srác gyengének, labilisnak, kezelhetetlennek írja le, addig a párját, mint az erős, határozott, a helyzetet és a problémát megoldani képes egyénként idealizálja.

Így átgondolva, nem vagyok biztos benne, hogy az 1. eset valószínűbb. Nem tudom. :D

16/passzív

Azt is mondhatnám, hogy nem vagyok uni csak ebben definiálom magam úgy, hogy az közérthetőbb legyen mivel amúgy nem nagyon tudnám magam hová sorolni.

Természetesen a kapcsolatunk nem úgy kezdődött hogy elnyomó volt és ezt élveztem.

De még a több nálam sem igaz. Bizonyos dolgokban több nálam.

Jobb fizikummal rendelkezett és tökösebb is volt ha az élet úgy kívánta.

De nekem ugyanígy megvoltak az erősségeim csak a másik oldalon.

Például a türelem vagy az, hogy dolgokhoz jobban értek.

Sosem volt több csak egy másik spektrumot fedett le, viszont szerintem ő ezt nem így fogta fel.

Oké most kissé túnőtt rajtam ez a kérdés.

A szerepeink fokozatosan formálódtak, mindkettőnknek első kapcsolat volt, ő jobban érezte magát a domináns szerepben azzal, hogy irányíthatta a kapcsolatot, nekem jól esett az alárendelt szerep.

De ez nézőpont kérdése, mert ez nem jelentett ténylegesen alárendeltséget.

Jól esett, hogy irányított, elismertem az erősségeit ami meg neki esett jól.

Nyílván elbízta magát, nem ismerte fel, hogy ha bizonyos dolgokban több is nálam az máshol meg az én javamra visszajön.

Voltak ennek kapcsán túlkapásai, ahogy igazság szerint nekem is a saját szerepemben.

Mondhatjuk, hogy a rosszul koordínált és kommunikált kapcsolatban illetve mindkettőnk éretlenségéből adódóan csúsztak félre a dolgok.

Egyetértek, én is feminista vagyok. Nem olvastam el minden kommentedet, de nem értem, hogy egy nő hogyan jön ide.

Én az egyenlőség híve vagyok, de nem tudom megmondani, hogy miért ilyenek a passzívok. Az, hogy ha nagyon alá akarják vetni magukat nekem, az nekem nem vonzó, hanem elég taszító. Eleve több passzív van, mint aktív, és az ilyen passzív is sok van. Nem tudom hogy ennek mi lehet az oka.

#11-es vagyok, a #14-es és az utolsó hozzászólásra szeretnék reagálni. :)

Akkor menjünk sorban. :D

Először is egyet fogok ezzel a kommenttel érteni akkor is.

Azt alapvetően szeretem, ha valaki határozottan viselkedik, határozott személyiség vagyok én is, és szeretem, ha ebben valaki partner. :)

Ahhoz, hogy élvezzem, hogy bántanak, két út van:

valamilyen okból ki kell alakulnia egy parafíliának, ami nem valószínű, hogy csak úgy. Ebben az esetben pszichoterápiával és szükség esetén gyógyszeres kezeléssel ezt meg lehet oldani.

A másik opció, hogy negatív önképem alakul ki, emiatt szükségesnek és természetesnek fogom érezni a terror alatt tartásomat, el fogom fogadni, ha nem tekintenek rám egyenlőként.

Ez pedig folyamatos önmonitorozással és saját munkával fenntartott érzelmi stabilitással teljesen megelőzhető.

Tudom, ki vagyok, tudom, mire vagyok képes és mik a hibáim. A kijavítható hibáimat minden erőmmel igyekszem kijavítani, a kijavíthatatlanokkal minden erőmmel igyekszem megbékélni.

A másik ok, hogy még a korom ellenére sem igényem sem a szex, sem a kapcsolat. Azért nem szükséges senkinek más a boldogsághoz, mert csak a körülmények idézik elő: a lelki biztonság érzése főként. Pedig lelkileg az ember biztonságban van akkor is, ha egyedül van és figyel magára érzelmileg, ha tanul a hibáiból, ha nem sajnáltatja magát. Ezeket mind el kell érni, de egészséges psziché mellett senkinek nem szükséges kapcsolat és szex. Jó, ha van, sokat adhat, de az mind plusz. :)

Az anyám a legjobb példa: Az utóbbi pár évig boldog felnőtt nő volt szingliként, pár évvel ezelőtt pedig boldog felnőtt nő lett belőle, akinek van egy élettársa. :)

Meg persze volt apám, de tőle ugye elvált. :D

A másik gyöngyszemről... :D

Na, nála egy opció van: egy idióta arrogáns izé... xD