Az hogyan lehetséges, hogy ennyi ember nincs tisztába a saját szexualitásával?

Nem tudom merre fele vagy milyen korosztályban mozogsz, de én azt vettem észre hogy a tizenévesek és még a huszonévesek egy részének is már természetes ha valaki meleg, nem kezd el beszólogatni. Én is ismerek elég sokat aki felvállalja, a többség a fővárosban él, nem verték meg egyiket se a gimiben vagy az egyetem. Ellenben volt szerencsém művészeti sulihoz, az ott tanulók fele leszbi/meleg/biszex/transz/ "nemsemleges" meg nemtudom minek vallja magát, azért azt nem mond hogy a közel 450 tanulóból tényleg ennyi nem hetero.

Van rokonom akinek nem tudom hány pasija volt majd bekerült egy ilyen művészi elvont (jobban nem tudom leírni) baráti társaságba és hirtelen úgy döntött hogy ő leszbi meg elkezdte ezt az agyilag zokni stílust nyomni.

Nyilván a melegek többsége tényleg az, de vannak szép számmal akik csak azért csinálják mert ezzel menőnek számítanak a szociális médiában. Azért itthon se ütik-verik már meg azt aki meleg, már itt is túl van a többség azon "verjük meg a meleget", főleg a fiatalok között akik már azon nőnek fel hogy a celebek többsége mennyire támogatja az LGBT mozgalmakat, meg a buzzfeed nyomja ezerrel hogy milyen gyönyörűen néznek ki a pasik kisminkelve. Vannak melegek akik elég visszafogottan kezelik ezt a dolgot, de van olyan is aki nap szinten telepakolja a facebookot a mindenféle meleg témájú cikkekkel meg annyira feminim módon viselkedik hogy csak a vak nem vágja hogy a saját neméhez vonzódik. Lehet én mozgok ilyen körökben csak ahol ez ennyire elfogadott, de nekem tényleg ilyen tapasztalataim vannak inkább, és nem az hogy megverik mert melegnek nézik.

Mondjuk ez a "melegistenítős" elmélet csak addig szép és jó, amíg nem nézel utána, hogy mennyivel nagyobb arányban követnek el öngyilkosságot a melegek (különösképp a meleg fiatalok) mint a heterók. A divatmelegség, és a tényleges melegség egy elég túlzó összehasonlításban kb olyan, mint egy emos 15 éves, aki kiirkálja a blogjára, hogy ő milyen nagyon "depis" és tele van világfájdalommal, és egy tényleges, krónikus depressziós. Igen, úgy összességében tényleg haladunk az elfogadás felé (már a walking deadbe is tettek melegeket lol) de a való életben azért jócskán van még b_zizás, meg gyűlölet bűncselekmények.

Persze twitteren és tumblrön mindenkinek nagy a szája, de kisebb pánik tört ki, amikor nemrég texasban valamiért felmerült, hogy a tanároknak kötelességük legyen megmondani a szülőknek, ha kiderül, hogy a gyerek meleg.

Sokan meg azért nem ismerik a saját szexualitásukat, amit már írtak: heteronormatív társadalomban élünk, amiben heteroként vagy kezelve, amint kibújsz az anyádból, ha tetszik, ha nem. És persze ha olyan környezetben nősz fel, ahol ez az egyetlen "normális" alternatíva, akkor nem mindenkinek egyszerű belegondolni, hogy mi van, ha ő mégsem felel meg a rokonok/ismerősök által ideálisnak beállított szerepnek.

Szóval sokaknak először saját maguk előtt kell coming outolni, ami nem megy mindenkinek könnyen.

Nem mindenkinél egyértelmű, főleg ha biszex az illető, mivel mindenhol ezt a kettősséget nyomják, hogy vagy heteró vagy vagy pedig meleg, más opció nincsen. Aztán ha valaki rájön, hogy esetleg mindkét nemet szereti, akkor összezavarodik, hogy most akkor mi van, melyik is vagyok én? Főleg akkor, ha az egyik nem jobban vonzza, mint a másik. Mert sokakban él az a tévhit, hogy csak az a biszexuális, aki pontosan egyenlő arányban vonzódik a férfiakhoz is meg a nőkhöz is.

Meg ugye ott van a transzneműek esete is. Mi van, ha valaki mondjuk heteró férfi, de beleszeret egy transz nőbe, aki nem esett át műtéten, akkor gyakorlatilag olyan nőbe szerelmes, akinek farka van. Ez is összezavarhatja az illetőt, hogy most akkor minek hívja ezután magát? Biszexnek? Melegnek? Vagy marad ettől még heteró?

Meg persze az is lehet, hogy valaki simán full meleg, de önmagának sem meri bevallani, próbálkozik az ellenkező nemnél, esetleg le is fekszik velük. Persze érzi, hogy ez így nem az igazi, de hát végül is fizikálisan működik a dolog, létre jött a közösülés, aztán ezzel próbálja magát nyugtatni, hogy hát akkor én mégsem vagyok meleg, végül is le tudtam feküdni egy ellenkező neművel. De azért mégis tudja, hogy ő nem egészen erre vágyik igazából, aztán még saját magát is összezavarja.

Arról nem is beszélve, hogy a barátság meg a szerelem között illetve a baráti érintés és a szexuális érintés között nagyon vékony határvonal húzódik. És néha az ember összezavarodhat, ha éppen a határon táncol, és nem tudja eldönteni, hogy nagyon jó barátja-e valakinek vagy szerelmes-e belé. Vagy csak azért esik-e jól egy hosszú, intim ölelés, mert éppen magányos vagy, vagy azért, mert többet is szeretnél az illetőtől, mint egy ölelés.

Az emberi szexualitás egy nagyon sokszínű, árnyalt valami, nincsenek benne nagyon éles határvonalak, szóval igazából könnyű összezavarodni. De az tény, hogy ha valaki megkérdőjelezi az identitását, akkor inkább saját magának kéne időt fordítania rá, hogy rájöjjön a válaszokra, nem itt gyakorin kérdezni vadidegeneket, mert ha ő sem tudja eldönteni, hogy meleg-e vagy biszex-e vagy heteró-e vagy akármi más, akkor egy idegen pedig pláne nem fogja tudni eldönteni ezt helyette.