Sracok ti mivel terelitek el a gondolataitokat a magany elol? Mert van az, hogy a pesti melegek leginkabb bekepzeltek es csak szexet akarnak?

Az egyik dolog az, hogy az önfejlesztésre fókuszálok(tanulás, rajzolás, nyelvtudás...) így kevésbé van időm az "önsajnálatra", a másik meg hogy mondogatom magamnak, hogy lehet, most szívok, de később viszont sokkal jobb lesz. ;)

Nincs tapasztalatom a magyar melegekkel, mert nyíltan még nem vagyok meleg és nem is ismerek másik meleg srácot(legalább is nem tudom, hogy meleg:P), de tudom, hogy majd úgyis találok valakit magam mellé...

Annyit tudok viszont mondani/írni/, hogy sose általánosítsunk!

20/f

Noss, ez bizony egy nehéz dolog. Küzdeni a magánnyal, főleg ha tudjuk, hogy akár még évekig nem szabadulunk tőle... Hát nem egyszerű dolog az már biztos!

Egynek jó lehet, ha megkeressük magunkban a társaságot (festéssel, sütéssel, főzéssel, rajzolással, túrázással, tanulással, én néha még beszélgetek is magammal...)- belátom ettől én is egy kicsit magának való lettem, de nem szabad hogy túlnője a dolog a normális kereteket, nem szabad túlesni a ló túlsó oldalára, egy kis emberek iránti hiányérzetre mindig van szükség. Ezt elérendő a barátokkal rendszeresen eljárni 'bulizni' (persze csak szolidan :P) én például Társas táncra is járok.

Ennek köszönhetően palástolható a magány, persze azért egy ölelő kart, vagy egy szerelmes csókot nem fog adni, de ellenben segíthet értékesebb emberré válni.

Egy másik megoldás lehet, hogy ha van kutyánk vagy macskánk, de inkább kutyánk akkor azzal sok időt tölteni, játszani, tanítani akár 'együtt aludni vele' (Persze ezt sem lehet túlzásba vinni, itt is szükséges más emberi társaság is)

Egyébként én is sokat gondolkodok közben hogy, 'De mi lesz ha...' meg a többi, de tényleg nem szabad hogy az agyunkra mennyen sem önmagunk szeretete, sem állatunké.

Erre a kis bizonytalanságra attól tartok szükség van.

Hasonlóan állok ehhez, mint ahhoz, hogy az osztályban mindenki tudja, hogy meleg vagyok (és ezért néha kapok is néhány beszólást). Úgy hiszem ezzel, segítek azokon a melegeken akikkel majd az életük során találkoznak, -akár az egyik beosztottuk lesz majd, vagy netán a gyerekük- azáltal, hogy hamarabb megunják az utálkozást, és az utódaikat is majd így nevelik.

Tehát bármit teszek, vagy mondok az a saját vagy embertársaim javára válhat.

Pesti vagyok, de nem érzem magam beképzeltnek.Sosem tennék úgy, viselkednék úgy,hogy azzal másnak lelki, vagy testi gondot okozzak.

De sajnos,szomorú igazság,hogy kedvesnek,szeretetteljesnek,sőt, őszintének is nehéz lenni - mert ezek lassan kimennek a divatból...

Ennek ellenére nem állok be a bunkóskodók sorába és várom azt,aki szerény,csendes és értékeli a szeretetet, a tartósságot...a párkapcsolatot...

Még ha nehéz is,de várok...hogy ismét legyen párom.