Másnak is ment már tönkre így barátsága?

Szóval az alap szituáció, hogy én meleg vagyok és koliban élek 5. éve (most végzek a gimivel). Négyen vagyunk a szobában, de semmi különös nem volt eddig úgy a többiekkel kapcsolatban.

Egyikükről úgy gondoltam, hogy ő a legjobb barátom, meg minden. Nagyon kedveltem, de mivel nekem nem nagyon volt eddig legjobb barátom nem tudtam hogy hogyan kezeljem ezt. Ezt úgy kell elképzelni hogy a legjobb barátom, hogy egész nap vele lettem volna, más nem is érdekelt volna nagyon, ha ott lett volna, mert hát nem. Tavaly elmondtam neki, hogy meleg vagyok és nagyon jól reagált. Mikor beszélgettünk és mondtam, hogy valamiről beszélni szeretnék vele, ő kérdett rá, hogy erről lenne szó.

Többször volt hogy ölelkeztünk, mert ő az a személy számomra, akinek az ölelése sosem elég, mert nagyon kedvelem. Most nem arra szeretnék kilyukadni, hogy szerintetek meleg-e? Mert nem és ezen már túl vagyok. Mint a heterók ő is csajozott, de én mindig is féltettem, mert mindig k***ákat talált, aki meg nem volt az, az meg félénk "kislány" volt még.

Az érzéseim iránta egyszerre csak elmélyültek. Tudtam, hogy neki nem én vagyok a legjobb barátja, mert a szülővárosában van egy srác akit több mint tíz éve ismert és ő a legjobb barátja. Én nem is kívántam beleszólni ebbe, mert mi jogon mondjam én azt meg hogy, héj figyel most én leszek a legjobb haverod, mert nekem te vagy az. Mélyebb sem lehet a kapcsolatunk mint egyszerű barátság, mert nem meleg. De arra jöttem rá, hogy ez nekem nagyon nem jó, hogy én ennyit foglalkozok vele és csak sóvárgok rá. Nem kapom vissza azt a törődést, amit én adok neki.

Szóval úgy döntöttem, hogy nem foglalkozok vele én sem. Vasárnaponként mikor találkoztunk, mindig megöltük egymást, most már vagy csak köszönök miután ő köszönt, vagy kezet is fogunk minél rövidebb ideig és minél érzelemmentesebben részemről. Nem szólítom meg, nem mondok neki semmit, csak ha fontos ügyben kereste nevelő. Ha ő akar kérdez valamit, én meg rövidem és tömören válaszolok neki.

Elegem lett abból, hogy nem kapom meg azt a törődést amit szeretnék, nem akartam én a fiúja lenni, vagy legalábbis nem mindig, mert tiszteletben tartom hogy heteró. Csak azért ne helyezzünk már p*csákat a barátunk elé, mert ge*i sz*rul esik. Abból is elegem lett, hogy anyáskodok felette, mert egyszerűen nem önálló, mert nagyon bizarrnak tartom, hogy egy 20 éves gyereknek kell szólni, hogy figyi vedd be a k***a gyógyszereidet, mert rohamod lesz és megint végig kell néznem ahogy a földön vergődsz, amit nem értek, hogy miért teszel meg magaddal és velem is?!

Nem rossz srác, csak valahogy úgy érzem, hogy nem kell hogy anyáskodjak felette, nem kell hogy ennyi energiát fordítsak rá és a töredékét kapom csak vissza, pedig nekem ő nagyon fontos. Nem kell hogy megóvjam mindentől, még ha látom is hogy az nem jó neki, mert nem akarok mindent elmagyarázni neki, mert nem tapasztal meg semmit és másokat sem akarok leszólni neki, mert ha nem veszi észre, hogy hogy bánik vele az a személy, akkor igen buta, de ő vaksága ellenére a barátjának nevezi.

Nagyon sajnálom, hogy így ér véget ez az 5 év amit együtt töltöttünk, de nem vagyok az anyja, nem vagyok a legjobb barátja és néha azt az érzést keltette bennem, hogy csak ismerősök vagyunk, mert neki fontosabb a telefon, mint az aki vele szemben ül és próbálna beszélgetni. Hatalmas szíve van, csak nem tudja kinek kéne a szeretetéből adnia.

Hangsúlyozom, hogy nem éreztem iránta szerelmet, csak nagyon erős vonzódást testileg, de azt sem mindig és nem is akartam volna semmit tőle, mert elég problémája volt neki anélkül is. Meg tényleg inkább barátság volt nekem mint szerelem, de a barátságnak is igen odaadó formája.

Mással is megesett már, hogy nem kapta meg azt a törődést, amit megérdemelt volna és beleunt az egyoldalú kapcsolatba, legyen az baráti vagy szerelmi?