Tényleg nincs senki aki ehhez hasonló lenne?

Mostanában eléggé elszabadultak viszonylag az olyan kérdések amikben azt fejtegetik emberek hogy miért nem akar senki komolyat, miért mindenki csak alkalmizik. Én speciel csak is komolyat keresek, ami korántsem annyira ritka mint tűnhet, de azért nem is túl gyakori, főleg az hogy bárki is vevő legyen arra amilyen én vagyok. Nem tudom, nincs senki aki egy biztos pontot keres a másikban, akivel kölcsönösen lehet egymásra számítani, akár jóban akár rosszban? És nem tartja túl unalmasnak azt ha nem bulikból áll az élet hanem inkább nyugisabb közös programokból? Kirándulás, filmnézés, közben egymásra borulás, stb... Aztán akkor abba már ne is menjünk bele hogy a világgal kapcsolatban bármiről lehessen beszélgetni. Ha előjövök valami kicsit speciálisabb dologgal akkor rögtön csak bambulás a válasz az emberektől, mert ő nem tudja hogy az mi és nem is érdekli. Én két ember világát akarom egy közössé tenni, nem mindent elhagyni és letompítani a sajátomból. Tanulni és tanítani.

Jönnek azzal is az emberek hogy az alkalmizásért az a felelős hogy nem szeretne senki lebukni... de kérdem én, senki nincs aki egyszerűen belátja hogy milyen a világ és közösen a párjával elfogadnák hogy titokban tartva, de lehet ezt úgy is csinálni? Hát jaj istenem majd lesz kézfogás ha eltakar egy sűrű bokor, vagy nem tudom, dugiban, minden percet kihasználva.

Erkélyen kezet fogni és csillagokat bámulni unalmas? Erdőben járni szintúgy? Nyelvekkel, a világgal, tudománnyal, kulturális dolgokkal foglalkozni? Nem csak a mindennapos apróságokkal, és nem állandóan csak az ágyban lenni nem elég izgalmas? Akkor legalább valami tippet kérnék arra, hogy hogyan tüntethetem el a vágyat ezekre. (Nem az öngyilkosság nem érdekel, egyelőre)

Bocsánat mindenkitől akinek az idejét húztam ezzel, többé nem fordul elő.

20/f