Miért elfogadottabb egy nagyvárosban a homoszexualitás?

1. Több ( és jobb ) iskola, jobb tanárok

1.A. magasabb értelmi és érzelmi színvonal -> tolerancia és elfogadás

1.B. bizonyos helyeken akár felvilágosítás a szexualitásról

2. Kevésbé jelenik meg a vallásból eredő homoszexualitás-gyűlölet ( ellentétben a kisebb közösségekkel, ahol gyakoribb lehet a vallásosság )

3. Internetkapcsolat nagyobb arányban van, így lehetőség adódik a témában való tájékozódásra ( néhány kisvárosban eléggé szegényen élnek, ezért nincs erre módjuk )

Ezek jutottak eszembe. Nem biztos, hogy ezek mindig, mindenhol érvényesülnek, de biztos nagyobb eséllyel.

Talán azért, mert a nagyvárosban, és főleg Pesten elég sok mindent lát az ember, emiatt kevésbé ütközik meg dolgokon, mint öltözködés, viselkedés... stb.

Van egy általános hozzáállás, kicsit ilyen "hideg idegenkedés" a többi embertől, elvégre mégis sokkal több ember vesz körül a nagyvárosban: több a bűnözés, az úgymond "veszély" ezért az átlag úgy egy kicsit távolságtartóbb, el vannak a maguk világában.

Kisvárosban, meg főleg falvakban meg mindenki ismer mindenkit, vagy legalábbis sokkal nagyobb esély van ismerőssel összefutni, terjednek a sztorik, jobban megnézik az embert, hogy hogy öltözködik... stb.

Szóval szerintem az emberek számával állhat valahogy összefüggésben a dolog. :)

Szerintem az #1 és a #2 válaszadó keveréke az igazi. Mind2bol egy kis kevés...

Hiszen kell hozzá EQ,IQ, fejlettebb állam, és kevésbé vallásosság..+sok ember

Hiszen Oroszországban nem elfogadott a homoszexualitás, pedig ott is vannak elegen.(akár a fovárosban is)

Nagyvárosban ez már nem téma. Elsőre minden ledöbbentő, mindegy, hol lakik az ember. A különbség pusztán abban van, hogy egy falusi nagy valószínűséggel életében először fog beleütközni ilyen dologba, már ha szembesül egyáltalán ilyennel az élete során. És ott fog helyben elképedni. Ugye előjönnek a szokásos dolgok: hogy képzelik ezt, mi lesz ebből, mi lesz, ha elkapja ezt a kórt a gyerek, mit kell most nekem tennem ez ellen, hogy ennek a terjedését megakadályozzam... és az ilyenkor szokásos őrületek. Pesten is megtörtén ám ugyanez, az emberek ott is pontosan ugyanolyanok. De ott már túlvannak ezen. Egytől-egyig sorban mind túlestek már rajta. Nem azt mondom, hogy elfogadták, de annyira nem téma már, minthogy elmész egy villanypózna mellett. A villanypóznák sem tetszenek gondolom mindenkinek, mégsem ezzel vannak tele a gondolataik. Rájöttek már, hogy elég, ha a saját bajukkal foglalkoznak. Minden csoda három napig tart. És ez a homokossági csoda (egyeseknél harag, gyűlölet) már 5-10 éve elmúlt, ellaposodott. Ha Pesten meglát valaki például egy ilyen "emós" gyereket, akkor ő már a 67825-diket fogja látni. Viszont faluban előfordulhat, hogyha a Fröccsös Józsi bá lát meg egy ilyet, ott helyben éri az első megrázkódtatás, és valójában azt fogja lereagálni, méghozzá úgy, ahogy az tőle elvárható.

A különbséghez még hozzájárul, hogy a Nagykörút környékén 20 év az átlagéletkor, annak is a fele külföldi turista, míg a város egyéb elöregedett részein, pláne kisebb településeken meg megyünk szépen 80 felé. A korosztályos különbségeket nem kell magyaráznom. Egy fiatalnak van 200 ismerőse, abból 15 meleg, tudja is róluk, azt kész. Egy idősebb, aki számítógépet is csak a tévében látott, leélte eddigi életét úgy, hogy melegek létezéséről nem is hallott. Aztán rájátszanak a melegek is a helyzetre azzal, hogy első dolguk felhúzni a nagyvárosba. Ezáltal a nagyvárosokban jóval nagyobb az arányuk, viszont így faluhelyen tényleg nem fognak tudni róla, hogy létezik ilyen, ha egyszer ott tényleg nem létezik. Ami pedig idegen valakik számára, attól idegenkednek, és az ellen könnyebben lehet lázítani, uszítani, vagy csak ijesztegetni vele, meg mindenféle baromságot összehordani róla. Ellenben, aki felsorolja hány meleg ismerőse van, annak már nem lehetne ugyanezeket előadni.

Egyszerűen arról van szó, hogy vidéken mindig egy-két évtizeddel korábbi világ van működésben. Amikor bevezették a villanyáramot, öreganyám - köszöni szépen, ő már nem kér ebből a boszorkányságból - hozzá nem mert volna nyúlni a villanykapcsolóhoz, egy mosógéphez, vagy öregapám egy elektromos fúrógéphez. Az egykorú városiak csakis azért mertek használni ilyen dolgokat, mert ők már abba születtek bele, hogy gombnyomásra lőn a világosság. Mi sem természetesebb. De az ő szüleik még egy nemzedékkel korábban, pontosan ugyanúgy eljátszották ugyanezeket a félelmeket. Magyarán nem a város és a falu különbözik, hanem el van csúszva egy-egy generációnyit a világ.