Eddig a fiúkhoz vonzódtam, de kb egy hete történt valami, és azóta nem érzek semmilyen vonzalmat egyik nem iránt sem. Mi lehet a baj? Bővebben lent.

Szóval. Hétfőn, egész nap pánikban voltam/szorongtam, főleg a szexuális orientációm miatt. Már kezdtem elfogadni, hogy meleg vagyok, de hétfőn történt valami, ami a nap végére egy erős mellkasi fájdalomig fajult. Amolyan szorongós fájdalom, vagy amikor túl sok mindent történik egyszerre, és nem tudsz annyi dolgot egyszerre feldolgozni fajta fájdalom. Remélem érthetően fogalmaztam. Lassan a sírás határán voltam, írtam az egyik legjobb barátomnak, hogy ez van,meg hogy egész nap bennem volt ez az érzés, ő próbált segíteni, de nem nagyon tudtam megnyugodni. Aztán valahogy elaludtam. Másnap, amikor mentem a HÉV-en suliba menet, és ahogy néztem az embereket, nem éreztem semmilyen vonzalmat egyik nem iránt sem. Általában mindig végignézem a tömeget amivel utazom, és kielemzem/gyönyörködöm a férfi nemű utastársaimban. Azon a reggelen is próbáltam ezt a tevékenységemet folytatni, de nem találtam senkit, aki olyan hű de jól nézett volna ki. Mondom ez megesik, majd a villamoson vagy a suliban. De se a villamoson, se az iskolában nem sikerült egy nüansznyi vonzalmat táplálni senki iránt. Se kedden, se szerdán, és így tovább. Egyszerűen nem hoz izgalomba semmi. Pénteken még az életkedvem is elment egy kicsit, próbáltam boldog lenni, vagy igazán nevetni, de valahogy sose sikerült, állandóan megjátszottnak tűnt. Emellett a szimpátiám is megcsappant, hiába próbáltam együttérezni bárkivel (legyen az szomorú vagy vidám), nem nagyon sikerült. Mostanára odáig fajult a dolog, hogy egy csomó tesztet megcsináltam (még ezt az Epstein-eset is), és mindegyikre az jött ki, hogy meleg vagyok, de mint mondtam, nem érzek semmit. Mindig megkérdezem magamtól, hogy "most éreznem kéne valamit? Valószínűleg igen, de akkor miért nem?". Szóval most teljesen tanácstalan vagyok, hogy mit kéne tennem. Azt még fontosnak találom megemlíteni, hogy ez a félelem érzet/szorongás még mindig bennem van. Aszexuális lettem, vagy ez csak egy amolyan "stádium", ami amúgy tök természetes?

U.i.: van egy kiszemeltem, aki hétfőn kezdett el hiányozni a suliból, és egész héten nem találkoztam vele. Lehet ez kiváltó ok? Valószínűleg nem, de talán mégis az.

Előre is nagyon szépen köszönöm a válaszokat! :)