Kinek mi a véleménye, illetve mit tanácsol erre a helyzetre?

Elöljáróban annyit, hogy a leírás hosszú lesz, továbbá sokat gondolkoztam hogy ide vagy a mentális egészség kategóriába írjam a kérdést, tehát összetettebb jellegű lesz és csak részben kapcsolódik a homoszexualitáshoz, így akit nem érdekel az ne olvassa tovább.

Nos a problémám egy belső konfliktushoz kapcsolódik, ami a homoszexuális vágyaimhoz köthető. Erről röviden annyit hogy nagyjából 16 éves koromban jelentkeztek. Először csak időszakosan, fél évente mondjuk volt egy rövid időszak amikor előjöttek ezek látszólag előzmény nélkül, majd el is múltak. Egy idővel egyre gyakrabban jelentek meg ilyen vágyak, míg végül állandósultak. Nyilván először az ember nem veszi ezt szívesen, de azért a kezdeti elutasítás után elfogadtam a dolgot, elkezdtem ismerkedni, ilyen pornót és a többi ahogy ez lenni szokott, nem kell mondanom gondolom.

Ezzel ideáig nincs gond, viszont ahogy elkezdtem kiélni ezeket a dolgokat a várt hatással szemben hogy ettől megkönnyebbül az ember, az ellenkező történt. Egyre rosszabbul kezdtem érezni magam és súlyos szorongásos tünetek jelentkeztek. Végtagelhűlés, izomfeszülés, szédülés, légszomj, látászavarok, kellemetlen szívdobogás, intenzív félelem ami egy leírhatatlanul szörnyű érzéssel párosul, mintha valami érzés ki akarna törni belőled és úgy érzed beleőrülsz. Továbbá szexuális zavarok is jelentkeztek, és a szorongás is kapcsolódik a szexualitáshoz. Továbbá úgy érzem nem is akarom én ezt, és nem is jó összességében csak élvezetes és a vágy hajt rá. De ez a vágy mintha csak valami hiányosságból és bajból fakadna, és éppen ezért leszek rosszabbul ahányszor kiélem. Igazat megvallva úgy gondolom hogy ez az egész csak egy összetett problémarendszerből fakad. Kezdésként gyerekkoromban molesztáltak többen is a családban, apám nem volt, anyám nevelt, igazán nőiesen méghozzá. Iskolában is, főleg általánosban elég gyakran megaláztak, meg volt hogy meg is vertek. Önbizalmam az soha nem volt, nem voltam általában megelégedve magammal, főleg testileg, serdülő kor elejétől kezdve, mindig a korombeli srácokat néztem, akiket én is sokkal férfiasabbnak tartottam mint magamat, és én is olyan akartam lenni mint ők, sőt furán hangzik de volt hogy az ő testükbe képzeltem magam. Hozzátenném ehhez semmilyen szexuális vonzódás nem társult elég hosszú ideig, a lányok érdekeltek eleinte. Volt 1-2 fiú barátom, és nálam a barátság eléggé szoros kapcsolatot jelentett. Ők amolyan minták voltak nekem, akikkel visszagondolva nem tudatosan de azonosultam, és igen sokat fejlődtem. Azonban 17 éves korom után nem igazán volt ilyen ember mellettem. Mellesleg akárhogy is a sarkamra álltam és próbáltam felvenni a versenyt és beilleszkedni a "férfiközegbe" úgy érzem nem sikerült. Felnézek rájuk, szeretnék olyan lenni de úgy érzem nem megy, nem tudom hogy kéne, és az egész olyan idegen és félelmetes kissé. Aztán most ez csúnyán hangzik, de végülis egyszerűbb fejet hajtanom megdugatnom magam egy ilyen emberrel, minthogy felvegyem a versenyt. Kb olyan érzés mintha ezáltal én is a része lennék egy időre legalábbis, és valamiért élvezetet nyújt ha alárendelt szerepben vagyok,akár ha erőszakosabban bánnak velem. Másrészt lelkileg is jó hiszen felnézek rá és mellettem van. Viszont ellentmondásos mert amint jobban tudok kicsit azonosulni férfi mivoltommal, megundorodok az egésztől és mennék egy nőhöz. Ez azonban valamiféle támasz nélkül megint csak egy ideig tart.

Ez az egész sehogy sem jó. Csak rosszabb a dolog ha homoszexuális életbe menekülök, de ha nem teszem akkor a vágyak jönnek. Legjobb lenne helyre raknom magam de úgy érzem egyedül nem megy, és nem sok esély van olyan szerencsés változásokra hogy ne egyedül kelljen. Pszichológusnál voltam már, igazából semmire nem volt jó azon kívül hogy többféle gyógyszert próbálgatott rajtam és mindegyiktől csak rosszul lettem.

Mit tanácsolnátok, esetleg valami pszichoterápia ami működhet, vagy bármi?