Járt itt valaki már hasonló helyzetben? Keresett utána mást vagy mivel pótolta az űrt?

Röviden tömören arról van szó, hogy szakítottam a barátommal, mert talált magának jobb társaságot majd én lettem a hibás mindenért és az aki képtelen alkalmazkodni, csak hogy ő kerülhessen ki sértett félként a történetből, mert az önérzete és a mérhetetlen önámítás amiben él nem engedte, hogy másképp legyen... így véget vetettem a dolognak. Persze azóta "hiányzom" és csakis "én akartam így, ő nem" de azért mellékesen odakell bökni, hogy "azt azért te is látod gondolom, hogy ez így nem működött" és egyebek... szóval teljesen +b.szódott ez a történet...

Viszont valami rohadt nagy üresség és hiány van bennem így már több mint 1 hónap után is. Igaz mégcsak tán 2 hete nem beszélünk egyátalán, de nem tudom mit csináljak... ismerkedni kivel, hogyan meg amúgy is az olyan fos, ha kifejezetten az a célom, hogy ismerkedjek. De oké ismerkednék én, de mégis hol... sosem ment ez nekem.

Az alkohol egyre jobb barátommá válik viszont.