A barátom ellehetetleníti a kapcsolatunkat, de mégis szeret, mit tehetnék?

Ő 17 én 23 ...és egy igazi önámító, önérzetes, hisztis, gyerekes egyén aki folyton hárít, támad és vádol.

Mikor még szeretlmes volt belém ezeket elnyomta magában, de a láng csillapodott és előtört a valódi belső. Na most a "gond" az ott van, hogy szeretem. Nagyon nagyon sok szarsagáot nyeltem már be és sajnos fel is halmozódott így szakítás lett a vége. Utána persze elkezdte kiélni magát már az első naptól kezdve minden meleg, nem meleg ismerősével (nem, nem szexról van szó. Piáról, smárolásról, bulizásról) majd közölte, hogy mind direkt tette, hogy nekem szarul essen. Na igen, nem is vártam mást tulajdonképpen. Viszont mikor eltelt kis idő és újra találkoztunk, pont olyan odaadó és aranyos volt mint régen. Felvetettem, hogy kezdjuk újra, majd hezitálás lett a vége. "Így nem menne mint eddig" és persze nem veszem észre magam és egyebek. A fordulat ott van a dologban, hogy neki tudom van olyan ismerőse aivel amúgy egyre több programot szervez és meg be is jön neki... de mellette tudom és érzem, hogy szeret még. Jelenlegi helyzet úgy néz ki, hogy "nem vagyunk együtt" de valójában mégis, mert semmi különbség nincs, csupán annyi, hogy kedvére bulizhat és ismerkedhet bárkivel lelkifurdalás nélkül (persze ezt nem látja be, én vagyok a szar és neki ehhez semmi kedve, csakhát nincs jobb dolga)

:D

Na most a kérdés, vajon meddig mehet ez íg tovább illetve mik lehetnek a lehetséges végkifejletek szerintetek? Ha innentől fogva (h felismertem, hogy valószínűleg fogyatékosággal bír) ignorálom az összes hisztit és negatív megynílvánulást akkor vajon felismeri egyszer, hogy nincs értelmük, mert akkor fogok rá figyelni, ha emberi módon nyílvánul meg, vagy esélytelen ...?