Mennyire fontos a szexualitás a kapcsolatodban?

Ez komplex kérdés.

Kicsit nehéz dolga van velem azoknak, akik közel kerülnek hozzám, mert sosem látszik rajtam, hogy érzem magam. Ha látszik, ott már nagy baj van, a normális állapot a mosolygós külső és kicsit túlságosan modoros viselkedés. Amikor már látszik, hogy rosszul vagyok, akkor már nagy baj van, eddig kétszer fordult elő, és mind a két alkalommal a pszichiátrián kötöttem ki, mert veszélyes voltam magamra.

Mármost ha valaki nagyon-nagyon közel kerül hozzám, annak ritkán, de engedem, hogy lássa azt üvöltő sötétséget, ami odabent van. Ez pl. egyszer úgy nyilvánult meg, hogy minden előzmény nélkül az akkori páromhoz bújtam, és elkezdtem zokogni, és ha akartam volna, akkor sem tudtam volna leállítani a sírást. Gyakorlatilag álomba sírtam magam a karjaiban. Akkor még nem kaptam gyógyszeres kezelést, pokoli volt minden egyes napom, teljes anhedóniában éltem, képtelen voltam bárminek is örülni.

Azóta ez gyógyszerek segítségével nagyon sokat javult. A gyógyszerellenesek véleményét tiszteletben tartom, nem akarom őket meggyőzni. Viszont kérem, hogy ők meg tartsák tiszteletben az én véleményemet: nekem meggyőződésem, hogy az erős és tartós gyógyszeres kezelés mentette meg az életemet, és életem legjobb döntésének tartom, hogy pszichiáterhez fordultam. Amíg élek, gyógyszerre fogok szorulni, de én ezt vállalom, minden következményével együtt.

Szóval nekem a bújás egy olyan dolog, amibe beletehetem minden bánatomat, és átadhatom magam annak, hogy ott vagyok valaki karjában, aki ott, addig a pár percig, pár óráig megvéd.

A szex más. Én igénylem a behatolással járó szexuális együttlétet, és nekem a szex arról szól, hogy nem "én" és "ő" van, hanem "mi" vagyunk. A szex számomra legális mámor, amibe bele lehet adni mindent, a legmélyebb szeretettől a vad dühig. Ezzel együtt a szex azt is jelenti nekem, hogy minden idegszálammal figyelem a párom legapróbb rezdüléseit is, hogy minél nagyobb örömet tudjak neki okozni. És a vége, a leggyönyörűbb érzés számomra a világon, mikor már mindketten elmentünk, a mellkasára fekszem, és hallgathatom a szívdobogását.

Ilyen mély kapcsolatom 1 volt, és nem szépítem, elrontottam. Azóta is remélem, hogy lesz még ilyen kapcsolatom, és azt nem fogom elrontani, ha belerohadok, akkor se.

23/p