Láttátok már apátok farkát mereven vagy esetleg szex után?

Zúg a gép, mint távoli tenger,

Fémek éneke, erő, és rend.

Kezeink között formát nyer a vas,

Minden mozdulatban ott a pillanat.

Füstbe borul a gyár fölött az ég,

Mégis ott szövünk minden reményt.

Acél és izzadság, veríték szaga,

Mégis mindez a mindennapok dala.

Szíjak és szalagok futnak szüntelen,

Mint az élet, amely folyton megyen.

Minden csavar, minden apró fogaskerék,

Az ember keze által lesz teljes, egész.

Szürke falak közt lüktet az élet,

Az alkotás öröme itt ébred.

Minden szerszám, minden pöröly, kalapács,

A munka szépsége, titokzatos varázs.

És mikor a nap végén elcsitul a zaj,

Csendben állunk, és szívünk dobban nagy.

Tudjuk, holnap újra kezdődik majd,

De ma este a miénk a nyugalom, a diadal.

A gyárban, hol kezek alkotnak hősöket,

Nem csupán munka, hanem éltető erő ez.

Itt születik meg a jövő, minden remény,

Gépek dalában, emberi kéz nyomán, szenvedélyén.