A fiatal Csukás István milyen pasi volt, melegek? Szexi?

Számomra fiatalon sem lehetett túl vonzó, de amit a gyerekeknek és a mostani felnőtteknek (akik szerencsés esetben lélekben talán még picit tudnak gyerekek lenni), nagyon sokat adott határon innen és túl.

Hirtelen a következő mesék jutnak eszembe, melyeket ő írt, s vagy a rádióban hallgattuk (mert régen ott is volt esti mese), vagy a tévében néztük, vagy egymásnak, illetve szüleink mesélték vagy nekünk könyvből olvasták föl:

Mirr-Murr, a kandúr;

Keménykalp és Krumpliorr;

Süsü, a sárkány;

A nagy Ho-ho-ho-horgász;

Pom-pom meséi, és még egy más csomó történet, mese, vers, melyek hirtelenjében nem is jutottak eszembe.

Bárhogy is, a tévéfilm-sorozatok, melyekben közreműködött, nem csak a Kárpát-medence magyarajkú lakosságát, hanem az akkori KGST-országok gyermekeit is lekötötték és szórakoztatták.

Megkockáztatom azt az állítást, hogy szerintem ma sincs Közép-Európában olyan, akárcsak még kisgyerek, aki ha a szüleitől vagy nagyszüleitől legalább említés szintjén ne hallott volna az ő ötletéből írt szórakoztató történetet vagy mesét.

Azt gondolom, hogy nem tehet arról, hogy milyen volt a kinézete (engem sose bántott, a tévériportok láttán mindig csak annyi jutott eszembe, s emlékszem, hogy gyerekkoromban megkérdeztem a szüleimtől, hogy "mi kell ahhoz, hogy valakinek ilyen vörös legyen az orra").

Őrizzük meg meséit, munkásságát jó emlékezetünkben, s próbáljuk továbbadni a következő generációknak, hiszen rosszat nem tanulhatunk a fennmaradt műveiből.