18-23 eves meleg fiuk, mennyire konnyen-nehezen fogadjátok el magatokat?

Még nem vagyok 18, de válaszolok ha nem gond.

Nehezen. Nagyon nehezen. Már 8 éves korom óta tudom, hogy a saját nememhez vonzódom, csak akkor még nem tudtam, hogy van ennek neve is. Egyszerűen deviánsnak hittem magam,akkoriban még semmit sem tudtam a homoszexualitásról, sohasem találkoztam "magamfajtával" úgymond. A tudatlanságom oka valószínűleg az volt, hogy egy erdélyi kisvárosban élek ahol a tolarencia nem áll a helyzet magaslatán + rendőr(nyomozó) családból származom és tudjuk, hogy a rendőrok nem az elfogásról híresek, pláne Romániában....

Aztán megismertem egy korombeli fiút, akivel szavak nélkül is megértettük egymást, minden szabadidőnket együtt töltöttük, rögtön éreztem, hogy van köztünk egyfajta "különleges barátság" - ez a barátság mai napig tart és mai napig nem mertük szavakkal kimondani egymásnak, hogy szerelmesek vagyunk (csak éreztessük egymással), mert félünk, hogy elromlik minden, ami most tündérmesébe illik, de most nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a szóban forgó fiúval kötött szoros, bizalmas, mély barátság (szerelem) segített abban, hogy ne érezzem magam mutánsnak - elvégre csak nem lehet bűnös dolog az, amihez ilyen szép érzelmek, boldog emlékek, élmények fűződnek...

Aztán erőt vettem magamon és elkezdtem kutatni/olvasni a témában, és rájöttem, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki ilyen, és elmondtam a gyerekkori haveromnak (NEM ŐT SZERETEM) és legnagyobb meglepetésemre nem zavarta, csak meglepődött, mert külsőre nem vagyok az a sztereotípikus b*zi. Ekkor már határozottan jobban éreztem magam a bőrömben!

Aztán úgy alakult, hogy egy közös apa - fia programon apával szóba kerültek a lányok, ekkor mondtam el neki, hogy meleg vagyok. Nem örült neki, határozott zavarta, most is zavarja egy kicsit, de azt mondta, hogy ugyanúgy a gyereke vagyok, mint a húgom és ekkor sikerült megbékélnem önmagammal.

Most sem vagyok nyíltan meleg és nagyon hosszú ideig nem is leszek. Senkivel nem beszélek az alakuló kapcsolatomról, habár ez nagyrészt a fiú érdekében van, mert befolyásos orvos család gyereke és megértem az érzéseit. Egyelőre senkinek sem beszélek a legmélyebb érzéseimről, de lassacskán megszabadulok attól a fojtogató érzéstől, hogy melegként kevesebb vagyok a többi embernél.

Könnyen elfogadtam magam már több éve, viszont nem vállalom fel egyenlőre csak a közeli barátaim tudják meg a szüleim.

20f

Én nagyon rég óta tudom, kb 6-7 éves korom óta. Magával a jelenségről csak kb 12-13 éves koromban olvastam először és ekkorra már sejtetős volt a dolog. Ezt követően bíztam benne, hogy csak átmeneti és majd kinövöm, amolyan kamszkori érdeklődés ez. Hát, nem így lett. Évekig próbálkoztam hetero-pornók nézésével de nem igazán állt fel, rásegítés nélkül meg pláne nem.

19 évesen vallottam be otthon, nem fogadták rosszul és azt hiszem ennek jelentős szerepe van abban, hogy nyugati-beállítottságúak az otthoniak.

21f

Már kisóvodás korom óta tisztában vagyok vele, hogy a fiúk tetszenek. Viszonylag korán nevén tudtam ezt nevezni, a családomban abszolút nem tabutéma, vannak is meleg ismerősei apámnak is, anyámnak is, az egyik nagymamámnak is. Az elfogadó légkör ellenére a kamaszkor eleje nagyon nehéz volt, és kb. 1 évig kellett pszichológushoz járnom, mire el tudtam magam fogadni. Röviddel ezután a családom is megtudta, kicsit korábban, mint akartam, 1 nap azzal telt, hogy mindenkivel átbeszéltem a dolgot, azóta el van könyvelve, hogy meleg vagyok, és pont. Ugyanúgy nyírtam a füvet, főztem, vigyáztam az unokaöcsémre, vagdaltam a fát stb., mint előtte, nem változott semmit a családom viszonyulása hozzám. A koliban csak az utolsó, ötödik évben kezdtem szép lassan elmondani pár embernek. Egyetemre pedig már úgy mentem, hogy nem vagyok hajlandó tovább titkolni senki előtt, nagyjából minden ismerősöm tud róla.

Ami a kapcsolataimat illeti, még sajnos senkit nem tudtam bemutatni a családomnak, pedig voltak kapcsolataim. Ennek az az oka, hogy haza csak olyat tudok jó szívvel vinni, akivel szemben kialakul egy tartós és kölcsönös bizalom. Éber vagyok, és nehéz átverni. És eddig kisebb-nagyobb dolgokban mindenki hazudott nekem. Aki kisebb dolgokban hazudott nekem, őket azért nem vittem bemutatni, mert ha kisebb dologban hazudik, mi gátolja meg, hogy nagy dologban is hazudjon; aki pedig nagyobb dologban hazudott, azt talán magyarázni se kell. Nem tartom őket rossz embernek, sőt! Szimplán még én is és ők is fiatalok voltunk egy érett kapcsolathoz. Most már azt gondolom, meglenne hozzá az érzelmi hátterem, viszont most az egészségem rendbeszedésével vagyok elfoglalva. Ha azon túl leszek, akkor teljes erőbedobással indul a párkeresés. 1 szúk év még, míg rendbe tesznek.

Én 17 évesen vallottam be magamnak, most 19 vagyok, de még mindig nem sikerült elfogadnom teljesen.

Próbálok úgy tenni, mintha nem lenne semmi probléma. De akárhányszor ránézek egy srácra, érzem hogy tetszik, de bűntudatom is van, azt érzem, hogy rosszat teszek. Az idő talán megoldja.

A privát üzenetes szexkeresők hanyagoljanak, köszönöm.