Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is úgy érzi, hogy az ismerkedés csak egy felesleges stressz forrás?
Én emiatt egyszerűen ezért nem ismerkedem már jó ideje. Az egész nem áll másból hogy idegeskedek hogy mit gondol, nem néz a hülyének a dolgaim miatt, vagy épp biztos az e akinek mondja magát. Alapbol nehezen engedek magamhoz közel bárkit, de a korábbi elutasitások csak rontottak ezen, nem tudok megbizni az emberekben, mert eddig csak csalodás ért. Biztos közre játszik az hogy nem vagyok egy határozott, magabiztos ember, sajnos sose voltam az. Ezek miatt nem is tudtam sose igazán megnyílni másoknak. Jó ez nem teljesen igaz, azért az utobbi pár évben változtam kocsit, de még mindig azt mondom hogy nehezen bizok meg másokban.
Szóval egy stressz forrás az egész amit inkább kerülök. Még úgy is hogy közben azért örülnék ha lenne párom.
Le lehet ezt valahogy küzdeni? Sikerült már másnak?
válasza:Minden ismerkedésből lehet tanulni.
Sőt kell is ! Elhiszem,hogy könnyű erről beszélni,de tényleg így van.Minden új ismerkedés egy új remény és a legtöbbször egy új csalódás.De nem velünk van a gond,hanem a másik félnek nem jövünk be.Erről nem tehet senki,ez adott.De olyan nincs,hogy senkinek nem jövünk be,ráadásul úgy,hogy magunkat adjuk, mert ha színészkedni kell, akkor már rég rossz.
Stressz abból eredhet,ha rágörcsölünk,vagy úgy megyünk az illetővel az első találkára,hogy tutira megyünk.Ezt nem szabad.Sem nyerésre,sem vesztésre nem szabad játszani.És első találkozás után sem szabad kijelenteni,hogy holtomiglan.
Amiket írtam,kapcsolatkeresési szempontból írom,mert nyilvánvaló, hogy más célból egészen más jellegűek a gondok.
A kérdezőt abból a szempontból is megértem,hogy én is csendesebb, nyugisabb ember vagyok, hasonlónak örülnék.Nem problémáztam abból,ha harsányabb volt, akivel találkoztam,de nem egymást kerestük. Akivel pár éve többször is találkoztam, csendes és értelmes volt, ő pedig megijedt a saját érzelmeitől.
De stresszt egyik sem okozott. Várok, remélek és bízok - de fel nem adom :)
Igazad van hármas, csak nehéz megtalálni az egyensúlyt. Ne legek túl nyitott, de zárkózott se. Mutassam hogy komolyak a szándékaim, de ne legyek túl nyomulós. Ne legyek rideg, de ne is mutassam hogy amigy milyen érzelmes tudok lenni.
Valamiért az egész ismerkedés nekem olyan taktikázásnak jön le. Mert ha tulságosan magam adom akkor az túl sok a másiknak.
Vagy nem tudom, nem sok tapasztalatom van az ismerkedésben, valszeg ez az egészbek a fő okozója. De hogy szerezzek tapasztalatot ha az is megvisel, ha tudom hogy akivel ismerkedem azzal nem illünk össze? Volt rá példa, bár tény hogy valszeg a korábbi elutasitások miatt volt ez igazán.
Néha úgy érzem hogy egy szerencsétlen, idegbajos balf*sz vagyok, legalábbis ha az ismerkedésröl van szó. 😆😅
válasza:Megértelek,de ne tartsd magad se idegbajosnak,se szerencsétlennek,se balf..nak. Persze elkeseredik az ember,ha nem sikerül,vagy látja,hogy nem szeretne többet azzal,akivel találkozik,de ezen mindenki átesik.
Még az is, aki nem mondja el,vagy azt hiszi vele nem történhet meg.
De egy kialakult kapcsolat mindenért kárpótol mindenkit !
# 3
válasza:Kár. hogy fiatal koromban nem voltak ilyen lehetőségek, mint pl. itt is!!!
Korom ellenére szívesen megismernélek, kedves kérdező!
válasza:Fogd fel könyedebben, ne gondold túl hogy kapcsolat lesz belőle.
Egy ideig én is streszeltem rajta, most már le sza rom.
Csak jól érzem magam randin is nem azt nézem hogy megfelelőeke a másiknak hanem csak jól érzem magam úgy terelem a beszélgetést is.
válasza:Hasonlóan érzek, bár én úgy fogalmaznék, hogy "rájöttem", hogy én nem vagyok képes érdemleges emberi kapcsolatot kialakítani, ezért már nem is nagyon próbálkozom.
30
Én nem jelentenémmki azt, hogy nem vagyok képes érdemi kapcsolatra. Én inkább úgy érzem, hogy a korábbi negatív tapasztalatok, és bizonyos jelenleg is fennálló dolog egy ilyen védekező módot kapcsolatak be nálam. Ha nem ismerkedek akkor nem érhet csalódás, vagyis nem fogok fájdalmat érezni. Elviselhetőbb ez a hiány érzés, meg az életem jelenegi állapota, mint az elutasitás. De valahol talán attol is félek hogy mivan akkor ha véletlen tényleg találok valakit. Az sok olyan változást hozna az életembe, amitől azért nem mondom félek.
De megint csak jár az agyam, túl gondolom az egészet szokás szerint...
Hogy tudnak mások csak úgy sodródni a dolgokkal és nem agyalni a dolgokon? Sose értettem.
válasza:"Hogy tudnak mások csak úgy sodródni a dolgokkal és nem agyalni a dolgokon?"
Úgy, hogy nem nagyon van lelkiismeretük. Nem érdekli őket, hogy mit okoznak másoknak, sőt, az sem, hogy mit okoznak maguknak. Ezzel párhuzamosan nem is feltétlenül intelligensek, tehát ha érdekelné őket, sem fognák fel.
Ezért ösztönszinten működnek, mint az állatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!