Akik molesztálálásnak voltak kitéve miért tűrték el és miért nem kértek segtséget valahonnan?

Tegyük fel, egy 10 éves kisfiú, akit már 2 éve félelembe tart egy szörnyeteg, hova merne fordulni?

Felnőtt fejjel rohadt egyszerű a kérdés, de egy kisgyerek, netán 5-6 éves még azt sem fogja fel, hogy ami történik vele, az nem normális.

Gyereknél érthető,hogy nem mer lépni.Viszont akit ifjúként zaklattak, erőszakoskodtak,azok közul sok sajnos azt hiszi,ezt érdemli.

Ismertem ilyet,és hiába panaszkodott,de ha a pasi szólt,akkor ment,mint az engedelmes kutya:/ Pedig amit elmondott,attól forgott a gyomrom.És mégis ment, és alávetette magát- harmincas korában is !

Idősebb vagyok

Osztálytalálkozón került szóba

10évesek voltunk, ő kislány és anyukája átadta egy 30éves férfinek hogy ő nevelje tovább mert neki nincs rá ideje.

Nyílt titok volt, mindenki tudott róla, tanárok is szomszédok csak épp a srác a polgármester fia volt pénz hatalom a zsebünkben.

Szólni kinek szólt volna? Körzeti megbízott is tisztába volt vele.

Mint megtudtuk csak 1x verte félholtra, 14éves koráig szűz volt, addig csak szopnia kellet

18éves korában megszökött.

Ma sikeres vállalkozó 3gyereke van.

#3 : "Gyereknél érthető,hogy nem mer lépni.Viszont akit ifjúként zaklattak, erőszakoskodtak,azok közul sok sajnos azt hiszi,ezt érdemli."

Ez nem egészen így van... Kisfiú voltam, amikor nemi erőszak ért, és igen vegyes érzelmeket generált bennem: egyfelől megijedtem, másfelől bűntudatom lett, mert kisfiúként azt hittem, ez bünti, és azon töprengtem közben rémülten, hogy vajon mi rosszat tettem, hogy ezt érdemlem, és meg voltam győződve arról, hogy ez tényleg büntetés. Amit ugye el kell szenvednem, "mert megérdemeltem valamiért"...

Persze nem jöttem rá, mi rossz fát tettem a tűzre, mert nyilván nem történt ilyen, legalábbis a pasasnak sose ártottam, meg egyébként is szelíd kisfiú voltam hat éves koromig, meg kamaszként is. (Kisiskolás koromban voltam energikusabb és csíntalanabb.)

Szóval kicsi koromban azt hittem, ez normális, amit csinált velem, mert annyi idős fejjel automatikusan a "rosszkisfiú rosszat tett, ezért bünti jár" szituációt hívta elő belőlem, eddig terjedt az ismeretem a bántalmazásról. Rettenetes bűntudatom volt.

Szerintem ez is oka, hogy biszex férfi lettem, és imádok malackodni, olyankor rosszkislánynak érzem magam, és odaadónak, aki ki kell szolgálja a férfit. Ettől én is megkönnyebbülök felnőttként. De gyerekként halálra rémültem, főleg amikor megfenyegetett, hogy senkinek nem mondhatom el...

Egy kisfiú valóban nagyon kiszolgáltatott egy férfival szemben mind pszichésen, mind pedig az erőfölény okán.

És hogy miért nem kértem segítséget? Senkinek se kívánom a rémálmokat, amit nem is annyira az aktus váltott ki, hanem utána a fenyegetés. Egy kisgyerekbe beleég az ilyesmi: "tilos szólnom erről bárkinek is, mert akkor nagy baj lesz!!!!". Rendszeresen volt akkortájt lelki értelmeben "bénultság érzetem", tehetetlenség érzetem.

És persze bűntudatom, hogy "jaj mit tettem", a bácsi biztos azt gondolja, rossz vagyok, ezért "büntetett meg" engem, és emiatt ha szabadna, akkor se jár nekem segítség. Soha nem tudta meg senki, már 40 felett játam, amikor külföldi, idegen felnőtteknek angolul mertem először beszélni erről. Jelenleg is csak itt, így, anonim merek.

Amikor férfival szexelek, olyankor ezáltal szembenézek a gyerekkori traumámmal is, úgyszólván átlényegítem, élvezem, hogy mocskos "kislány" vagyok és ki kell szolgáljam a férfit. Habár nem váltam szubmisszívvé. Inkább lánnyá változom ilyenkor lélekben, aki odaadó kell legyen, mert a férfinek vágya van, ki kell elégítnem, és ösztönös kompenzációval már nem szenvedek ettől, hogy élvezem, hogy mocskos kVrva vagyok, akit kihasnzálhat egy férfi. Valahogy mégse alávetettségi érzést okoz ez bennem felnőttként, hanem mintha egy masszőr volnék, aki szolgáltat, és remegek a gyönyörtől, ha gyönyört okozok a testemmel.

Empatikus vagyok, ha valaki, aki jól bánik velem és örömet érez, együtt örülök vele. De ha valaki rossz ember, vagy kárörvend, az lenézendő a szememben. Odaadni sezretem magam, nem pedig szolgává válni.

A gyerekkori traumám tehát kihatott a felnőttkori szexualitásomra, egyfajta lelki feldolgozásképpen.

Előző vagyok.

Ó, köszönöm, aki írt privit, bocsi, hogy itt reagálok, kedves tőled az együttérzésed és én is kellemes ünnepeket kívánok neked,

és mindenkinek! :)

Azért nem, mert otthon a szüleimnek nem mertem elmondani, hogy meleg vagyok.

De egyéb zaklatásokról beszéltem és se ők, se a tanárok nem csináltak semmit azzal sem.

Szerintem az emberek egy részének szimplán nincs honnan segítséget kérnie.