Hogy tudtátok elfogadni saját magatokat miután rájöttetek, hogy melegek vagytok?

Van aki a lányokat szereti, van aki a fiúkat. Én az utóbbi csoportba tartozom. Fájni nem fáj, nem ártok vele senkinek, jó ez így. Kell egy pasi!

Kábé ezt futott végig az agyamon pár másodperc alatt, amikor tudatosult bennem. Nem titkoltam, nem bújkáltam, nyíltan vállalom azóta is. Ennek már harminc éve.

Én kb 11 évesen lettem biztosra tisztában ezzel. Eléggé utána olvastam a neten a témának. Aztán azt gondoltam hogy ez van, nehezebbek lesznek nekem a dolgok ebből a szempontból, mint a nagy többségnek, de alkalmazkodok. Jobbat nem tudok. Emiatt sosem zavart, hogy meleg vagyok. Nem is változtatnék rajta, ha lehetne.

Tudja rólam a család, barátok, volt osztálytársak. Nem hirdetem, de ha szóba kerül barátnő, vagy valami akkor nem tagadom. Legfeljebb munkahelyen vagyok csöndben ezzel a témával kapcsolatban, ha azt érzem, hogy ez nagyban befolyásolhatja az emberekkel való kapcsolatomat, mindennapjaimat. De szerencsére munkában is tudtam kialakítani egy olyan környezetet, ahol erről is lehet beszélni.

A párkeresés már nehezebb, sokszor elegem van belőle. Találni valakit, aki nem feminim, nem csak egy dugást akar, megvan a kémia, stb. De a jó dolgokra várni kell :D

20f