Hogyan kezeljem, ha a párom átmegy néha gyerekbe?

A gaslighting és a fölényeskedés szerintem épp az ellenkezője a "gyeremeki én"-nek.

Ez a szülői én. Pontosabban Berne (Emberi játszámk, 1964) kifejezésével szülői énállapot. [link]

Ez a "bedurcázásra" is igaz valószínűleg, mert ez a kifejezés a te szemszögedből, értelmezésedből ered.

Fontos hogy jól azonosítsd a pszichológiai jelenségeket.

Én azt javaslom semmi képp ne játszmázz (ezt most nem Berne-i értelemben használom)!

Nagy valószínűséggel ez nem tudatos nála, sőt valószínű te is soktál "szülői énállapotba" szólni más felnőtekkhez. Tehát a kerülő utakon tett utalásokat nem fogja érteni és a problémádra értelmezni.

Szerintem mondd el neki valamely békés kiegyensúlyozott pillanatotokban. És olvassátok el együtt az "Emberi játszmák"-at

[link]

#1, #2 hülyeséget írt, #3-at szeretném erősíteni.

Mikor megyünk át gyerekbe? Ha egy bizonyos helyzetben nem nőttünk fel és gyermeki viselkedés van berögződve, azt vesszük elő, önkéntelenül is.

Ugyanakkor, mikor viselkedik valaki gyermeteg módjára? Ha szülőként szólsz hozzá és szépen leküldöd gyerekbe, onnantól egy szülő-gyerek konverzáció van. Ne hibáztassuk őt, szerintem ez kettőtök sara.

Szóval Eric Berne - Emberi játszmák olvasólistára, ehhez én még hozzácsapnám Vágyi Petra - Sématerápia a gyakorlatban c. művét: ez a jelenben ismétlődő jelenségek megoldására ad egy módszertant, illetve ok-okozati összefüggést teremt a jelen és a múlt közben.

Tudatosság, tudatos és tiszta kommunikáció! Asszertivitás! Erőszakmentes kommunikáció!

Hajrá! :)