Van màs is olyan meleg aki màr benne van igen csak a felnőtt korba, de mèg nem volt semmi èribtkezèse úgy fèrfival?

Tökéletes nincs, mindenkibe van hiba.

A rózsaszín ködben még még több

Amit addíg nem látsz míg el nem tűnik.

A szerelem ől butít és nyomorbadönt.

Sokan vannak akik ezt átélték és többet nem kívánják, ezért inkább csak szexelnek.

Tapasztalat,hogy olyan szerelem,ami élet végéig kitart,nem létezik.

Egy párkapcsolat is több érzelmi szakaszból áll,ez érthető is.Viszont azok,akik kitartanak akkor is,ha már "csak" szeretet van, azok vannak kevesen.Mert a szerelem szép,de sok mindent elfed,másít.A szeretet, a "csak" szeretet pedig jóval több,mint a szerelem,vagy a lázas állapot.

Romantika pedig kell ,anélkul nem is ér semmit az egész....

Három kapcsolatban tapasztaltam sok mindent, ezért írom ezt.Egy dolgot viszont még sosem élhettem át,ez pedig a kitartás ..sajnos.

Van hát. Nemhogy férfival, senkivel se. Nő az nálam nem pálya, soha nem is volt, férfival meg nem mertem kiélni. Régebben még rémálmaim is voltak, hogy nővel való szexre voltam kényszerítve. Más fiúknak a nők erotikus álmaikban jelennek meg ilyen formában, nekem rémálmaimban. Méghogy nincs született, eredeti melegség... Érzelmes vagyok én is, egyszerű vidéki, maximálisan tudok azonosulni azzal, amit a nagyszüleidről írtál, kedves kérdező. Én is így képzelném el a dolgot, de sajnos úgy érzem jelenleg, hogy kilátástalan a helyzetem. Azok az átlagos kinézetű, normális pasik akire vágyom, és akikkel meg lehetne élni diszkréten a szerelmet itt a vidék csendjében, léteznek ugyan, de rejtőzködnek és sokan "heterók" ugyebár. A szivárványos fiúcskák, akik tudjuk milyenek megint csak nem pályák nekem.

Úgyhogy vannak rajtad és rajtam kívül is hidd el. Olyanok is, akik nem írják ezt ki ide. Egyedüli bűnünk, hogy úgy születtünk, hogy a férfi test, a férfi nemiszerv tetszik nekünk, erre áll fel, és egy sármos férfi arcban, tekintetben tudunk gyönyörködni, elmerülni. És ez életünk végéig így marad. Valamilyen szinten különleges állapot férfiként. A "normálisak" szerint undorító, pedig valójában csodálatos.

Én egész életemben szörnyen éreztem magam. Egy percre nem tudtam magam elengedni, nem tudtam felszabadulni. A szakközép és fősuli együttesen 9 év volt, első perctől az utolsóig gyomorideggel jártam, nehogy kiderüljön a másságom. Nem derült ki, senki nem tudott róla. Utána mikor vége lett, itthon maradtam. Nem mentem munkahelyre, hanem inkább vállaltam egy szörnyű mezőgazdasági jellegű otthoni munkát. Munkahelyen biztosan kiderült volna, azt már nem úsztam volna meg és sztem annyi is lett volna nekem. Engem már az is kiakaszt mikor a pasik összejönnek és a csajokról dumálnak a tudjuk milyen stílusban, nemhogy a kitudódott melegségből eredő bántalmazások! Azt nem is tudom hogy tudnám kibírni. Ma már normális munkám van, szintén itthon, de időközben lelkileg teljesen összetörtem. Mára már sikerült elfogadnom a másságomat, viszont most már azért szégyenkezem, hogy még nem volt senkim se. Plusz szenvedek a kapcsolat hiányától, mert amúgy egy szexes, szerelmes, szenvedélyes pasi vagyok, nem ez az aszexuális. Szerencse, hogy nincs ez se az ember homlokára írva. Ez van. Mindenesetre kívánom, hogy mihamarabb találd meg a párod, kedves kérdező, ne kerül ilyen állapotba, amiben én vagyok.