Ha jó a kapcsolatod a szüleiddel, de nem tudják rólad, hogy meleg vagy, nem érzel kis bűntudatszerűséget?

Nálam ez a helyzet áll fent. A szüleim nem tudják rólam, hogy a fiúkhoz vonzódom. Vagy csak nem akarják észrevenni, minden esetre, ez nem lett kimondva közöttünk, és néha szoktak utalgatni arra, hogy szerelmes lennék a legjobb lánybarátomba.

Nagyon szeretem őket, és nagyon hálás vagyok a szüleimért. Nyilván vannak nézeteltéréseink, de a szeretet jele pont nem az, hogy ezek ellenére is megbocsájtunk? Nagyon szeretnek és rengeteg támogatást kaptam az évek folyamán tőlük.

Ajak és szájpadhasadékkal születtem, így kiskoromban több műtéten is átestem, majd vagy 8-10 évig kellett járnom fogszabályozásra, egy tőlunk kb 3 órára levő helyiségbe, havonta, de volt, hogy gyakrabban. Édesapám vitt mindig.

Aztán persze pár éve volt kettő darab plasztikai műtétem, amire eredetileg összegyűjtötték a pénzt, de aztán egészségügyi támogatással meg lett oldva.

Végül pedig ott az egyetem, aminél szintén támogattak anyagilag és olykor lelkileg is.

És most, hogy dolgozom sem akarnak egy fityinget sem elfogadni, így támogatnak.

Azonban valahogy bűntudatom van, ha arra gondolok, hogy kihasználom őket és ha tudnák rólam, akkor esetleg nem segítenének.

Egyik nap (közben, egy félévre még fel kellett költözzek az egyetemre, amúgy a pandémia kezdete óta otthon ültem), amikor anyummal elköszöntünk, azt mondta, hogy "Nagyon szeretlek". Ez nagyon jól esett, de ugyanakkor valahol mélyen a szívembe is vágott, ponta fentiek miatt, mert tudom, hogy csalódást fogok okozni nekik előbb-utóbb.

Csak én vagyok így egyedül, vagy más is aggódik hasonló dolgok miatt?

23/f