Szerintetek mi lenne a célravezető döntés?

Az biztos hogy tudatnod kell vele hogy ez igy nem mehet tovább és belefáradtál. De persze ennyitöl nem fog megoldódni ez a probléma. Érdekes hogy nem a te kérdésed az első amit olvasok ilyen helyzetröl.

Az a baj, hogy ha világ életében ilyen volt akkor nagyon nehezen fog megváltozni. Ilyenkor motiváló lehet ha kap egy nagy pofont az ember az élettől, de persze az sem garancia hogy változna.

Nem tudom mit reagálna ha kiadnád az útját.

Nálunk a családban volt ilyen, tesóm kitette a szűrét a sógoromnak, de végül pár hónappal későb (vagy több? Régen volt már) összejöttek újra. Változott a sogorom, lett munkája, bár azért nem teljes 180 volt az a fordulat.

Márhogy is alakul, a legjobbakat kívánom neked, remélem sikerül megoldanotok a dolgot!

Hát ez gáz, nem kicsit. Mármint, hogy eddigis hagytad ezt. Már régen hagyni kellett volna, meló nélkül, éljen hajléktalanszállón, vagy ahol és akivel akar.

Persze, ha neked így jó, akkor meg ne panaszkodj!

Szereted hogy áldozat vagy.

Ezt te tudod mikor állsz ki magadért, vagy maradsz"balek".

Az ilyen embernek csak azért kellesz mert eltartod, és közbe mérgezi az elméd hogy ő hogy szeret téged,

Kérdező, a szíved mélyén Te is tudod,mi a helyes válasz,igaz? Mert tudod, abban biztos vagyok.

Tapasztalatból mondom, nagyon lehet valakit szeretni, sok mindent el lehet nézni, de attól lehet a legnagyobb pofont kapni, akit legközelebb engedünk.

Hasonló sztorit átéltem, fél órán belül a lépcsőházban volt két bőrönd cuccal.Zárcsere, sim-csere. Ennyi volt.

Fél napig rossz volt,magamat okoltam. Egy nap után könnyebbség, utána szép lassan visszatért a kedvem.

Jó tanulópénz volt, azt hiszem, ezt egyszer mindenki megfizeti, aki önzetlenül tud szeretni valakit...

Légy erős és tedd meg, amit meg kell, míg rá nem megy a mentális egészséged !