Miért gondolja azt az emberek túlnyomó többsége, hogy a homoszexuálisok nem vágynak megértésre, valós érzelmekre, odafigyelésre és képtelenek a hosszú, stabil kapcsolatra? (lehet, hosszú lesz)

Sajnálom, hogy így alakult. Rossz korba tetszett születni. Bár ez a mini diktatúra sem piskóta.

Én mindig is tudtam, hogy biszexuális vagyok, viszont nem coming out-oltam senkinek ezzel kapcsolatban. Nem tartom fontosnak, mivel a partner és az én örömöm a megélésének célja.

Azért, mert nem annak szokott híre menni, hogy Béla és Géza milyen szépen megvannak egymással és közösen vették fel lakáshitelt is, hanem azt szoktuk hallani, hogy ebben még abban a szaunában/fürdőben keményen megy a közszeméremsértés. Meg hogy a melegek sokkal gyakrabban hordoznak STI-ket, mert nagyságrenddel több faszival válnak, mint a legnagyobb rib_ancok.

Így formálódik a közvélemény.

Ugyan olyan sztereotípia minthogy a hetero férfiaknak a külső fontos, és csak üríteni akarnak, a nőt pedig használni.

(30FH)

Igaza van a hérmasnak, a negatív dolgoknak mindig is nagyobb híre lesz. És sajnos ha az egy adott közösséggel, csoportal kapcsolatos az általában azt eredményezi, hogy az egészet megbélyegzik. Mint pl. a feketéknél. Köztmk is van drogdíler, meg banda vezér, de normális, törvénytisztelő ember. Mégis meg vannak bélyegezve mindanyian.

Én pontosan nem emlékszem mikor is tudatosult bennem a férfiakhoz való vonzódás, talán 14-15 lehettem. Viszont az elsö együttlét sokáig, 30 éves koromig (tavaly) váratott magára. Sok lelki dolgot kellett leküzdenem, ezlrt tartott idáig, és még sokat kell dolgoznom azon hogy képes legyek egy normális kapcsolatot kialakitani valakivel. Ez a végső célom, de hogy meg is találom e majd az igazit? Hát jó kérdés, őszintén szólva jelenleg eléggé kételkedem ebben. Biszexnek mondanám magam, bár növel nem voltam még, és csak ritkán jut eszembe a dolog. Csak sajna ez azzal jár hogy hiába volna ott a lehetöség mind a két oldalra, pont ez az ami szerintem egy átok is. Attól tartok hogy ha lesz is valaha párom (mindegy melyik nemből) az mindig azon fog idegeskedni, hogy vágyom e a másik nemre. Ha pedig eltitkolnám hogy bi vagyok, az milyen kapcsolat? Nem tudom nehéz dolog ez szerintem.

A fejlődés az egy nagyon lassú folyamat. Nemcsak evolúciósan, hanem társadalmi szinten is. Nekünk azért nyilván könnyebb, mint az idősebb generációknak volt. Nem véletlenül van sok homi idős kamu hetero kapcsolatokban. Azért ez a mai generációknál már sokkal ritkábban fordul elő. Ez is csak azoknál, akik nem tudják elfogadni magukat, illetve nagyon hat rájuk a társadalmi és közvetlen környezeti befolyás. A melegséget is mindenki elfogadná rögvest, ha nem kapnánk az ívet(Akár közvetetten, nem muszáj közvetlenül. De ez a környezetre is igaz. Ha nem azt a hazugságot manipulálnák beléjük, hogy ez rossz, meg ártalmas, akkor fosná le mindenki.). Az egészséges személyiség fejlődéshez azért el kell fogadnia mindenkinek magát(az mindegy, hogy milyen orientációba tartozik az ember). Nyilván melegeknek nehezebb, de ez inkább ilyen tinédzser korra jellemző. Akkor egyébként is ilyen hiperérzékeny korunkat éljük/éltük. Az pedig idővel elmúlik és normális esetben megtanulja az ember lesz*rni a környezetét. Főleg egy olyan társadalomban kéne ezt a lesz*rást alkalmazni, ahol minden 4. ember mentális beteg(torz a gondolkodása). Az, aki hagyja magát manipulálni, befolyásolni, az sosem lesz boldog. Illetve másokat sem kell okolni és hibáztatni, mert az sem megoldás. Azon, amin nem lehet változtatni, azzal csak egy dolgot lehet tenni. Mégpedig elfogadni. Ha viszont egyedül nem megy, akkor menjenek pszichológushoz. Nem szégyen segítséget kérni, azt pedig mindig hiteles emberektől kell. Ebben az országban egyébként is ráférne az összes emberre egy sürgős agymosás, mert botrány itt a mentális egészség(Sokkal rosszabb a fizikaitól. A kettő pedig csak együtt működik.). Látszik is az utcán a sok búvalbaszott képű, halott tekintetű embereken, hogy undormány mentalitás van itt. Azok, akik járnak világot és megtapasztalnak más kultúrákat, megismernek más embereket, azok jönnek rá legelőször, hogy ebben az országban valami nagyon el lett k*rva.

Az elején még arra akartam kitérni a fejlődéssel kapcsolatban, hogy előbb-utóbb kihalnak generációk is, így jön mindenféle fejlődés. Ez olyan, mint a boszorkányüldözés, stb. Az is megszűnt, ennek az utálata is megfog. Mellesleg ebben az országban még a női egyenjogúság sem zajlott le, szóval akkor mégis mit várunk? Egy csomó idős ember világháborúból traumatizált(mentális betegek) és adták át az utódoknak a gyűlölködést, pesszimizmust, torz gondolkodást, stb(Természetesen mindig van kivétel és pozitív emberek is, de országos szinten látható, hogy ez nem a többség). Ezeknek a utódoknak vagyunk most mi a gyerekei. Alapból a kommunizmus is egy full agymosásról szólt. A lényeg abban annyi volt, hogy ne akarjunk gondolkodni, nem kell tanulni és fejleszteni magunkat, mert nem kell(úgy is volt munka). Ezt még a mai kormány is fent akarja tartani, mert látják, hogy mennyire buták az emberek és minden f*szsággal és hazugsággal meg lehet őket fogni(Ezért ilyen sz*r az oktatás is. Kijövünk középsuliból és nem tudunk semmit. Azért ez más országokban nem így működik ám.). Főleg az időseket persze, akik alapból a komcsi korban nőttek fel. Jaj, hát mennyi idiótától hallottam már, hogy jobb volt a kommunizmusban élni(és ezeknek van szavazati joga. Mai napig agymosott, buta emberek). Egy fiatalt pl sosem fognak már akár Trianonnal győzködni és megfogni, hogy gyűlöljünk mindenkit, mert lefossuk nagyívben(jobb esetben). Erre is csak azt lehet mondani, hogy amin nem lehet változtatni, azt el kell fogadni. Mások utálata pedig csak saját magunknak árt. Főleg, hogy minden ember genetikailag a rokonunk, akármennyire is utálni akarunk másokat, meg idegennek kezelni őket(mert valójában nem azok).

Szóval összeségében az a tanácsom mindenkinek, legyen az bármilyen nemű és orientációjú, hogy le kell fosni másokat. Nem éri meg mások miatt saját magunkat b*szogatni. Úgysem a gyűlölködőkkel fogtok élni, hanem majd azzal, akivel meg akarjátok osztani az életeteket. A többi ember pedig nem számít. K*rvára felesleges másoknak megfelelni, mert egyszerűen logikátlan és értelme sincsen. Nyilván a megfelelés egy bizonyos korig teljesen egészséges és normális, na de azért már akár az én koromban is rezegne a léc. Ott azért akkor vannak mélyebb problémák. De tényleg csak azt tudom még javasolni, hogy szakemberek nagyon szívesen segítenek rendet tenni a fejekben, mert lenne mit(mondhatni mindenkinél). Kicsit elhúztam a témát, de összeségében ez a probléma fő forrása, amivel nem tudunk sokat kezdeni. Egy minimális érzékenyítés az megoldás lehet(de nem az ám, amit a nyugat is most leművel. Az többet árt, mint segít jelenleg. Meg az is ám csak a pénzről szól legtöbb esetben, nem pedig az egyenjogúságról.) Majd lassan kihalnak generációk és lesz változás. Amikor én leszek idős, akkor már az összes kádárista ember kihal, így már alapból utódoknak sem fogjuk tudni átadni ezt a torzultabb mentalitást, mert nem fog létezni(mivel mi nem tapasztaltuk meg, így nem is hat ránk. Még akkor sem, ha tanulunk róla.).

Sajnos én azt tapasztalom,hogy hiába akarnak sokan, én is,kapcsolatot,ha erre nem sok igény van.

Rossz szó ez az igény,de ez van, máshogy nem tudom kifejezni. Maga az ismerkedés sem olyan, mint lennie kéne, kapkodás,sietés ebben is,mint az életben. Érzelmekre sincs igény,sajnos.

Közös élet, egyutt élés pedig szintén nagyon ritka ma,hogy ebben hosszabb távon lehetne gondolkodni. Mert tervezni már nem is lehet.

Nagyon megégettem magam a kapcsolataimban,pedig jól induló,egyutt élő volt mind. Minden esetben a hűséggel volt gond és azzal,hogy sok probléma nem, vagy utólag derult ki. Nem törekedett a másik fél a javításra, egyből csere..És később a megbánás, a visszakéredzkedés. Amibe viszont én nem mentem bele.

Azt hiszem, bár mindenki megérdemelné a boldogságot, a társat, nagyon kevesen mondhatják el,hogy meg is adta nekik az élet.

A Kérdező ebből a szempontból szerencsés, és ezúton is további boldog,kiegyensúlyozott életet kívánok Neki és párjának !

53F