Éreztétek már,hogy egyszerűen nem kell más,nem kell új kapcsolat ?

Én borzasztóan kötődő típus vagyok, hatalmas jelentőséggel bír nálam az, ha valakit közel merek engedni magamhoz.

Még nem volt senkim, de abban biztos vagyok, hogy rettenetesen meg fog majd viselni minden szakítás. Teljesen meg tudom érteni azt, amit írsz, még úgy is, hogy egyelőre nincs tapasztalatom.

Kutya harapás szőrével próbáltam gyógyítani nem jött be, igaz szex mániás vagyok.

Sport, munka barátok új emberek megismerése segített.

Bár én elengedtem, nem borzalmas amit megélek, és nyitott vagyok másra, csak az a baj, higy az első szerelmem annnyira brutálisan szépséges ember volt, hogy fele olyan jót se fogok valószínűleg találni.

Már több mint öt éve vége, neki is más van, már gyereket tervez, nekem már van gyerekem mástól, de remélem, hogy majd pár év múlva újra egymás közelébe lehetünk.

Olyan fejlett, gyönyörű és engem kiegészítő személyisége van..., kár hogy kis hülyegyerekek voltunk régen.

Soko-nak vam egy száma, a first love never dies..., évente párszor pár napig rátehénkedek, és nosztalgiázok, szomorkodok, reménykedek, hogy majd 10-20 év múlva....

Ha jönne egy nála jobb, akkor még örülnék is, hogy így alakult, de... hát eléggé top kategória volt... olyan felső 0,001% körül, szóval..., valószínűleg ezt jól beszoptam erre az életemre...

És meg se tudom neki mondani a dolgokat, nem tudok vele beszélgetni. Szóval szopóág van.

Hasonlóan vagyok azzal a különbséggel, hogy hosszú ideje vagyok távkacsolatban a barátommal, akivel még nem is találkoztam.

Gyakorlatilag reménytelen kategória, de mindig reménykedek, hátha sikerül megoldanunk azokat a problémákat, melyek a közvetlen találkozást jelenleg gátolják.

Amíg ez tart, nem keresek mást, mert nem akarok mást, az idő meg rohan... :(