Kedves Mindenki! 36/F vok! Mindig voltak meleg vágyaim de pubertás alatt csak a lányok jöttek be! Aztán jött egy csalódás és megváltoztam. Azóta lányokkal ritka az erekció de lelkileg velük érzem jól magam. Pasikkal: csak testi vágy. Mi lehet ez?

Még rengeteg dolgot le szeretnék írni, szóval most megteszem! Készülök szexuálpszichológushoz, és egy önismeretet célzó terápia is tervbe van véve, szóval tudom, hogy itt nem tudom megváltani a világot, de nagyon kíváncsi vagyok minden véleményre! Egy "kicsit" részletesebben, mint a kérdésben: amikor "kitört" számomra a serdülőkor, minden "rendben" volt. A lányok tették ki minden gondolatomat, egy nőnek már a puszta gondolata is felizgatott.. Ekkoriban a meleg gondolatok teljesen háttérbe szorultak. Aztán, 14 évesen, nagyon bele voltam zúgva az egyik lányba az osztályból, de egyszer, amikor alkalom lett volna rá, nem tudtam felé közeledni, teljesen leblokkoltam.. 2-3 hét mély depresszió, majd amikor ez elmúlt, azt vettem észre, hogy már nem érdekelnek a lányok.. Azóta, több mint 22 éve a következőket tapasztalom: úgy érzem, hogy a lelkem mélyén nem változtam meg, de spontán erekció nagyon ritkán történik.. Megfigyelem a nőket, egyszerűen nem tudom őket "elengedni", de az őszinte vágy, ami a pubertás idején megvolt, csak ritkán jön.. Fantáziálni nőkre szoktam, és jól érzem magam közben, de csak úgy "áll fel", ha, nem is tudom pontosan megfogalmazni.. Ha erőltetem, szuggerálom.. Mindjárt folytatom egy új kommentben, hogy nagyon ne follyon össze..

Köszönöm az eddigieket! Szóval még annyi, hogy voltam már nővel, bár nem sokkal és főleg prostikkal, és az a tapasztalatom, hogy másodjára jobban megy a dolog, mintha lenne bennem valami nagyon mély blokk vagy gátlás, és amikor azt érzem, hogy már nincs veszítenivalóm, valahogy jobban tudok teljesíteni! Vannak nők az életemben, akikbe egyik pillanatban mintha szerelmes lennék, ami nagyon jó érzés, a másikban viszont mintha nem éreznék semmi, ilyenkor pedig üresnek érzem magam.. Ja, igen, meg elképesztően utálom, ha egy ilyen lány más pasival érzi jól magát, és nem velem.. A pasikról: gyerekkoromban, még pubertás előtt "játszadoztunk" az egyik fiú osztálytársammal.. Merevedés nem volt, viszont azóta nagyon sokszor eszembe jut ez a dolog.. Jellemző a hirtelen jött erekció, ami nem jár lelki boldogságérzéssel, ezért nem is voltam még együtt férfival.. Úgy élem meg ezt az egészet, mintha mást akarna a lelkem, mint a testem.. Egyszer egy szexuálpszichológus azt mondta, hogy a testem a nőkkel való tapasztalatlanságom miatt fordult a pasik irányába, ezt a megközelítést mondjuk azóta sem értem.. Még egy utolsót írok mindjárt, utána, ígérem, leállok! :)

Fontosnak tartom elmondani, hogy nem érzem magam homofóbnak, a családom sem az, édesanyám azt mondta, hogy neki mindegy, hogy kivel, csak látna már egyszer boldognak.. Szóval ezer bocsánat mindenkitől, aki esetleg azt veszi ki a szavaimból, hogy bántani akarom a melegeket vagy a melegséget, mi sem áll távolabb tőlem, csak valahogy magamtól érzem idegennek ezt az egész "pasis" dolgot.. Úgy érzem, mintha valami elterelt volna az eredeti utamról, és ez csak olyan mellékvágány-féleség lenne.. De persze tudat alatt lehet van bennem némi megfelelni akarás az egész világnak, nem tudom.. Még egy utolsó gondolat: Asperger-szindrómás vagyok, nem biztos, de lehet, hogy skizoid személyiségzavarom is van, nagyon negatív vagyok, kevés az önbizalmam, önértékelési problémáim vannak és nagyon nehezen ismerkedek.. Lehet, hogy azért megy nehezen a lányokkal, mert túlzott elvárásaim vannak magammal szemben? Van valakinek hasonló tapasztalata, hasonló "tünetei", mint nekem??? Úgy érzem, egyedül vagyok.. Tudom, hogy elvileg a szexualitás változhat, de mégis úgy érzem, hogy az én esetem egyedi.. Tényleg így van, vagy csak túlgondolom? Azt hiszem, leírtam mindent.. Ezer köszönet mindenkinek, aki elolvassa!

Igen, én is úgy gondolom, hogy nem vagyok egyszerű eset, és, hogy rengeteg olyan dolog van az életemben, ami nem szokványos. Régebben csak a szexualitás részére koncentráltam, mert mondanom sem kell, az a legzavaróbb a számomra, de egy ideje már úgy látom, hogy mélyebbre kellene leásnom, hogy megfejtsem, mi történik velem, mert sok olyan összefüggés lehet, amit korábban nem is gondoltam volna. És, hogy még egy csavar legyen a történetemben, arra is volt már példa, hogy beképzeltem magamnak egy betegséget, nagy fájdalmaim voltak, és miután elmondtam, olyan nagy kő esett le a szívemről, hogy a fájdalom azonnal elmúlt.. Szóval köszönöm még egyszer a válaszokat és, hogy megerősítettétek azt, amit én is gondoltam, hogy talán nem lehet ezt az egészet csak a szexualitásra leszűkíteni!

Hát, kedves előző, azt hiszem, hogy igen, rátapintottál a lényegre.. Elképzeltem már egy párszor, hogy milyen lehet egy férfival, és tudom hogy furcsán hangzik, de megijedtem attól, hogy esetleg jól is tudnám vele magam érezni.. Igen, valamiért nagyon idegenkedek ettől a dologtól, de nem tudom megmondani pontosan, hogy miért.. Mindig heteroszexuális életről álmodtam, úgy érzem, hogy ha a másik utat választom, akkor ennek elveszik az esélye, mert már nem is akarok majd "visszaváltozni". Régen olyan jó volt, amikor csak a lányok számítottak, nem értem, hogy tudtam megváltozik, szóval igazából azt sem tudom, hogy ki vagyok és mit akarok.. Bocsi, hogy elég összefüggéstelennek tűnhet, amiket írok, azt hiszem, elég nagy káosz van a fejemben..