Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Milyen volt nektek?
Mostanában sok filmet láttam a melegséggel kapcsolatban (Fiúk, Szólítsd a Neveden, Nyílt Kártyákkal, Rejtett Csókok, Kszi, Simon) és nagyon elgondolkodtattak. Még fiatal vagyok, nagyjából a filmek szereplőivel egyidős és nekem még semmi hasonlóban nem volt részem és sajnos valószínűleg még egy jó darabig nem is lesz.
Az egész életemet olyan semmilyennek érzem. Nincsenek barátaim, a családommal sem vagyok kifejezetten jóban (rosszban sem, csak ritkán beszélünk, komolyabb témákról szinte soha), nincs hobbym és magányos vagyok.
Tudom, hogy a film az film, nem a valóság, de mégis furcsa érzéseket keltenek bennem. Vágynék már valamire, egy kapcsolatra egy korombelivel. Szerelmes már voltam, bár azt sem sokszor, de viszonzottan még nem. Szűz vagyok és nem is szeretném úgy elveszteni, hogy ráírok egy 40-es palira romeón, aztán megtörténik. Én azt szeretném, ha szerelemből adhatnám oda valakinek ezt a kis „darabot” magamból. Lehet, hogy nekem túl magasak az igényeim, de nekem ehhez akkor is kéne szerelem, anélkül nem menne.
A filmekben valahogy ez mindig sokkal könnyebb, mint a valóságban. Bármelyik film szereplőjének a helyében szívesebben lennék, mint önmagam. Nekem egy mulandó, nyári emlék is rengeteget jelentene, csak végre átélhessem a viszonzott szerelem érzelmeit és nyilván a homoszexuális testiségeket is, úgy, hogy mindketten szeretjük egymást.
Egy kisvárosban élek, bár inkább falunak nevezném, ide is járok iskolába, tehát ismerkedésre szinte semmi esélyem. Amíg nem vállalom fel, addig pedig máshova sem tudok elmenni találkozni és félve a negatív reakcióktól még 2 évig nem mondanám el senkinek. Csak az a gond, hogy egyre nehezebben bírom és annak a két évnek a vége még nagyon messze van.
Nektek milyen volt? Milyen volt a kamaszkorotok? Hogy vészeltétek át? Összejött alatta valamilyen érzelmeken alapuló kapcsolat? Ha igen, hogyan? Mit tanácsolnátok?
Tudom, hogy én kellene tudjam a legjobban, hogy mit kezdjek az életemmel, de nem tudom. Félek, hogy elpazarlom a fiatalságom, amit többé nem kapok vissza, de attól is félek, ami egy esetleges coming-outtal rámzúdulna. Tanácsokra szorulok és reménykedek abban, hogy valaki tud adni valamilyen jó tanácsot, vagy jobb belátásra tud téríteni.
válasza:Mindenkinek más életút jutott. Olyan értelemben nem vagy egyedül, hogy rendkívül sokan vannak, akik hasonló helyzetben élik/élték a mindennapokat. Erre gondolj. Küzdj úgy, s éld meg a sorsod felemelt fejjel, hogy közben ott vagyunk melletted lélekben, mint sorstársak. És ez a rossznak tűnő érzés/állapot nem fog örökké tartani, ha most még úgy tűnik is. :) Sok jó dolog vár még rád!
Figyelj arra, hogy ne egész nap kattogj a melegségeden. Nézhetsz meleg témájú filmet, olvasgathatsz meleg fórumot, jobban és jobban megismerheted és elfogadhatod magad, maszturbálj önfeledten :) csak ne agyalj túl sokat a meleg élet nehézségein. Miért? Mert a nap minden percében megtehetnéd, hergelheted magad depresszióig annyi muníció van a témában, s ez nem tenne jót nyilván. S miközben ezen rágódsz elfelejted építeni az életed!
Válaszd le a mindennapi problémákat a melegségedről, mert probléma az, ha valamit nem tudsz megoldani. Ami meg megoldható az nem probléma. De a melegségedre úgy gondolj mint aminek a megoldása folyamatban van. Most kivársz, ez nem a tehetetlenség állapota, hanem a felkészülésé. Hogy érzelmileg erősebb legyél, függetlenebb, lehetőségekkel teli, később barátokkal/szerelemmel megtámogatva, stb.
Középsuliban elvoltam a magányos meleg szerepemmel, beletörődve (a magányba). Én 21 évesen voltam sráccal először. 22 évesen erősítettem rá a barátkozásra/szociális életemre. 23 évesen mondtam el a 2 barátomnak. 24 évesen mondtam el otthon. Most 25 vagyok. Szerelmes sose voltam még. Komoly kapcsolatom se volt még, bármennyire szerettem volna. Ez egy konkrét történet. A Tied alakulhat máshogy, jobban is. :) Nem vagy elkésve, és még Én sem!
Sőt, említetted, hogy nem akarod a fiatalságod elpazarolni. 30 akárhány évesen, ha majd visszanézel, ne azt lásd, hogy tízen/húszon évesen minden gondolatod a melegséged körül forgott. Azzal nem pazarlod el, ha nem éled meg a fiatal heves szerelmet. Jó, sz@r látni a suli folyosóján egy "idegesítő" bújós párt, de ez van. Az ő örömük/mások öröme ne legyen a szomorúságod forrása! A Te pillanatod is eljön.
A szerelmet amúgy se lehet akarni! A magányt meg nem szerelemmel kell oltani! Sajnos előbb magaddal kell lélekben rendben lenni, és az élet megajándékoz egy csillagos 5-ös szerelemmel. A szerelem nem a lélek foltozására való. Ne bizonyítási vágy vezéreljen, hogy Te "úgy tudnál" szeretni egy fantázia-srácot... De közben nem bűn vágyni a szerelemre és testiségre. Teljesen egészséges. Csak ne a dolgok megoldását várd ettől. A testiség meg sajna olyan dolog megint, hogy ott csak újabb megoldandó bonyodalmak kezdődnek meg az érzelmek terén. Majd megtapasztalod, ne félj. :| :)
Írhatom még azt a hobbi hiányoddal kapcsolatban, hogy én is sokszor voltam szomorú bizonyos tényszerű dolgok miatt. S egy két dologban inkább rájöttem, hogy magamra vagyok mérges, mert tudom tehettem volna érte/ellene, de megint ott tartottam a felismerésben, hogy még semmit se csináltam. Ilyen volt, hogy tükörbe néztem, s megállapítottam lehetnék izmosabb picit, de mindig szomorú voltam, hogy elérhetetlennek tűnik ez. Míg egyszer addig hergeltem magamat, hogy dühös lettem, hogy nem igaz már...én izmos akarok lenni! Úgyhogy kisebb-nagyobb lendülettel mostanában odafigyelek arra, hogy "magányomban" azzal foglalom le magam, hogy kicsit erősítek. És egy ilyen kicsitől is sokkal jobban vagyok. Nem kell túlgondolni, nem vagyok kondis srác, de most már jóleső érzés a fekvő és nem kín. Továbbgondolva, az a baj hogy nincs hobbid, vagy lehetett volna, de semmibe se fogtál bele (?).
Aztán ebben a nagy sorozatos/filmes fogyasztói társadalomban sok unalmas időszakom is van. És nem akarok mindig filmet nézni. Tudom nem nagy szám, de én most jutottam el az olvasáshoz mint szabadidő tevékenységhez. Szinte újra felfedeztem az e fajta örömöt. Sokat segít az unalom/magány feloldásában. Csak tippként szerettem volna ezt is írni.
Utolsó előtti gondolat. Minimálisan kiérződik egy kis depi, ha így van, és komolyabbra fordul, kérj szakértői segítséget. Tipp: amikor már fejben ott vagy, hogy Te is ilyeneken elgondolkodsz, akkor kell menni, s nem várni, hogy "szerinted (még) nem kell". Csak egy másik, független hang, aki helyreigazíthat, hogy ha túl sokáig egyedül lennél a gondolataiddal, amivel nem találsz felszínre. :)
Na jó, ezt most már elküldöm. :D Próbáltam nagyokat mondani, valszeg nem válaszoltam nagyon érdemben a kérdésedre és túl hosszú is lett, de hátha...
válasza:Teljesen ugyanígy vagyok ezzel, mint te...
Nézem ezeket a filmeket, sorozatokat, meg Tiktokokat, ahol így 2 fiú boldog együtt, én meg csak álmodozok. :'D
Míg az osztálytársaim mesélik nekem az ilyen bulis egyéjszakás storyjaikat, meg kb az összes közelebbi barátomnak most lett valakije, addig nekem sohasem volt semmi, pedig már minden appon megfordultam. Énn is úgy érzem, hogy egy jó darabig nem lesz. :/
Pedig igen, én is erre vágynék, amire te, dehát ez eléggé ritka, főleg a meleg közöséggben, mert nagyon sokan csak kanosak, és nem akarnak komolyat.
Jah és a coming outrol... Igazából így elmondtam pár barátomnak, akikről tudtam, hogy elfogadóak, és megbízhatok bennük. Majd kb fél éve elmondtam a szüleimnek is, akik nagyon csalódottak voltak, és azóta nem is került témába a dolog. Igazából ez így nem változtatott nagyon semmin... Úgy rendesen meg még én sem vagyok out, mert vallásos suliba járok, ahol kb minden tanár homofób, és ha esetleg kiderülne, akkor nem akarom, hogy meghúzzanak emiatt így az utolsó évemben...
18/f
Kösz a választ. :D
Már vagy 5 éve mondogatom magamnak, hogy idővel jobb lesz, de nem lett. Hullámvölgy az egész, hol jobban, hol rosszabbul vagyok. Félek, hogy örökké csak ez a "Majd egyszer..." marad.
Meg amúgy is ez az egész olyan mintha kivülről szemlélném a saját életem. Még magam előtt is szégyellem azt, aki vagyok.
Nem is tudom, hogy mi másra gondolhatnék, túlságosan eköré épül minden gondolatom.
Úgy érzem, hogy képtelen vagyok beletörődni a magányba. Szeretnék végre egy igazi életet élni, csak nem tudom, hogy ebbe hogyan kezdjek bele.
Valahogy pont az, ami hiányzik, a fiatalság hülyeségei, a bolondság, az önfeledtség. Sosem voltam valami felszabadult típus, mindig aggódok valami miatt és sosem tudok igazán átélni valami önfeledt szórakozást. Lehet, hogy ez vonz a szerelemben is, a gyerekes bolondság.
Elsősorban nem azért szeretnék szerelmes lenni és kapcsolatban lenni, hogy az megoldja a problémáimat, hanem inkább azért, mert van bennem valami megmagyarázhatatlan késztetés, aminek az okára csak tippelni tudok.
Persze, a hobbi esetében tudom jól, hogy az én hibám. Amit kedvelnék, ahhoz nincs merszem. Mármint a sport, amit nem tudnék mások előtt csinálni, fogalmam sincs, hogy miért. Valószínűleg csak néhányszor kéne magam rávegyem és utánna menne a dolog, de egyelőre még ennyire sem sikerült. Rég vártam már egy új lehetőség megnyílását, ám az most a covid miatt zárva van. Olvasni csak ritkán szoktam, pedig lenne mit. Nem is tudom, hogy miért. Valamiért erre is nehezen veszem rá magam, pedig még szeretem is.
Volt már komolyabb is a depresszióm, ahogy írtam már vagy 5 éve hol jobb, hol rosszabb. Nem szeretném ezzel terhelni a szülőm, így is elég problémás a családi helyzet. Meg nem is merném elmondani, mert akkor jönne a faggatózás, hogy mi a baj. Tudom, hogy jó szándékkal kérdezne, de csak fájdítana vele a helyzetemen.
Tudom, hogy egy hatalmas katyvasz az elmém, sőt az egész életem és nagyon köszönöm a választ. Teljesen kilátástalannak és szánalmasnak érzem magam, még úgy is, hogy tudom, ezen sokan mások is átesnek. Egyszerűen fáj a valóság és nem tudok vele mit kezdeni. Gyerekként olyan boldog voltam, aztán túl korán és túl hírtelen jött a kemény felismerés, nem részletezném, hogy mi miatt. Azóta nem igazán éreztem magam valóban boldognak, teljesen bezárkóztam és már a magamba vetett hitem is elszállt.
2-es, neked is köszi a választ. :D
A gond, hogy nekem barátaim sincsenek igazán. :/ Egy srác van, akire talán azt tudnám mondani, de vele sem vagyok túl jóban, sőt amúgy is elég erősen homofób, amit gyakran hangoztat.
Milyen volt a coming out? Ha visszamehetnél az időben, megtennéd újra?
válasza:Tudom nem egyszerű, de ha találnál valakit, akivel tudsz közös programokat csinálni, nagyokat beszélgetni, akibe megbizhatsz, és elmondhatod neki a dolgaidat, az nagyon nagy segítség lenne.
Legjobb egy olyan barát lenne aki szintén meleg, de mégsem a testiség a fontos neki, hanem sima barátként tekintene rád.
válasza:Nem tudok tanacsot adni mert meg ennyi idoseb se tudom mit hogy kellett volna csinalni
43 F
válasza:Szar volt az egesz eletem
Ez a szar bu*zisag az egesz eletemet elvette :((((
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!