Miért jó az ha valaki meleg?

Nem jó. Sőt... ha engem kérdezel, borzasztó. Meleg vagyok, fiatalabb tiniként utáltam magam emiatt (is), sokszor még mostanában is. Még mindig elég fiatal vagyok, így még a szüleimmel élek, ők nem tudják egyelőre (meg amúgy senki sem), így a coming-out miatt is aggódhatok. Az országban (nem Magyarország, bár ott is) egyre rosszabb a politikai pártok hozzáállása a témához, költöznék Nyugatra, de nem tudnám itthagyni a rokonaimat, honvágyam lenne. Keresnék már párt, de egy faluban nincs sok esélyem, félek, hogy felismernek és elpletykálják (több embert is ismerek, akik csak azért vannak fent meleg társkeresőkön, hogy outolják a melegeket), a választék sem valami fényes és a szüleim elől is csak bajosan tudnám rejtegetni.

És még 2 év az egyetem, úgyhogy azt még ki kell bírjam, pedig ahogy telik az idő egyre csak rosszabb lesz. Pazarlom a fiatalságom és ezt már sosem fogom visszakapni. De hát, mit is tehetnék?

Jobb eletminoseg, tobb penz.

Nem nyuz az asszony a gyerek temaval. Es a tobbi. Mivel nincs se no, se gyerek nincs nyomas a nagyobb lakas/haz, nagyobb kocsi vonalon. Mivel magas a tesztoszteron a masik felben is ezert rendszeresebb a szex, mint hetero ferfiaknak csajokkal.

Alapvetően borzalmas, a válaszolókkal egyetértek.

Előnynek azt mondanám, amit a harmadik válaszoló is. A társadalmi konvenciók nem igazán vannak hatással egy meleg párkapcsolatra. (Már ha egyáltalán összejön maga a kapcsolat). Nincs gyerekkérdés, nincs "Mikor veszel már el?", nincs "Mikor mutatsz már be anyádnak?". Nekem ez a része nagyon tetszik.

Én 30 évesen így látom ezt nagyrészt melegként, mert Kinsey-skálát tekintve ez kissé bizonytalan nálam, de nőkkel úgy csak csókig jutottam el, inkább férfival tudnám elképzelni a jövőt úgy mindehogy.

Hátrány az, hogy Magyarországon és Lengyelországban általában kiakadnak az emberek, pláne ha az illető szüleiről, testvéreiről, barátairól van szó. Meg meg egy a családtagoknak is az egymás vagy a gyerek vagy önmaguk hibáztatása, aztán ha a coming uotot feldolgozzák akkor harmonikus lesz a kapcsolat. Ha nem, akkor kerülgetés, vagy mosolyszünet, vagy végleges kapcsolat szakadás. Szerencsére nálam ez pozitív irányba haladt, leginkább anyummal és legidősebb bátyámmal tudok erről őszintén beszélni.

A heteró barátaim nagyrésze elpárolgott, még a lányok is olyan furán néznek rám, akikkel jóban volt általános és középiskolában. Ez negatív.

Nem tudok őszintén beszélgetni emberekkel, pl van, hogy idős nők megkérdik, mert fiatalos az arcom, hogy na és van csajod, ha kedvesen szóba elegyedek velük, olyankor mit válaszolják? Szingli vagyok, de pasiba reménykedek?

LMBTQI közösségről: Kicsit szemetek tudunk lenni egymással, voltam önkéntes közösségi vezető is, volt aki azt hitte egy másik megyeszékhelyről érkezett fiatal srác, hogy én kéregetek, és nem reklámozom az egyesületünket. Aztán alázott.

Volt aki összeveszett velem, majd csak azért áll velem össze, hogy megalapítsunk egy informális csoportot, amit nem jegyeztünk be, nos ez se jött össze, ugyanis mikor meghallotta, hogy felvettek egyetemre és megyek a fővárosba, akkor szépen megvonta az admin jogaimat az oldal és email meg más dolgok fölött, meg minden félét állít rólam, aminek a fele se igaz, közben ő az összeférhetetlen.

Akkor mikor még nem is voltam benne a meleg világban, kb 21 éves korom előtt volt ez, akkor valaki rám írt, hogy én vagyok-e az aki anépligetben nyújtok bizonyos szolgáltatásokat-e. Mondtam neki, hogy életemben nem jártam ott, azóta se tudtam, hogy kiterjesztette rólam. Meg volt aki feltörte a fiókjaimat.

Egyébként nem érzek akkora pressziót, hogy családot alapítsak, van 3 bátyám, nekik sincs még gyerekük, pedig én is 30 vagyok, és legidősebb is 39. éves. Egyszerűen én úgy érzem, hogy egy borzasztóan önző generációnak a tagja vagyok, sokan nem vállalnak gyereket, pl fenntarthatósági szempontból, ezt elfogadnám, de az aki még 40 évesen is bulizni akar, azt már nem, bár lehet olyan akiből tényleg hiányzik az anyai vagy apai ösztön.

Amúgy meg olyan sok bizonytalanság volt az elmúlt években, kb másfélévig harmonikusan éltem Budapesten, igaz kicsit kicsapongó voltam, de volt munkám, élveztem a fent létet. Aztán 2020 márciusában megszakadt, online távoktatás lett, emiatt csúszik a diplomám, 2020 augusztusától-novemberig megint fent laktam, kicsit helyre állt az életem, majd megint otthon. Most meg egy külföldi 11 hónapos hosszútávú önkéntességben veszek részt, kb 2022 júniusig, akkor lediplomázok. Utána mi lesz? szeretnék még 12 hónapra kimenni egy hosszútávú erasmus szakmai gyakorlatra, meg utána 2 hónapra egy csoportos önkéntességre. Egyelőre ez a terv, egyébként 30 vagyok, szabad vagyok mint a madár, bár a COVID hullámok elbizonytalanítanak folyamatosan.

Hogy jó-e? Össze kell vetni az előnyöket a hátrányokkal, és az eldönti, egyénenként szinte mindenkinél másképp...

Hátrányok főleg az idős korban jönnek... Talán ebből a szempontból a bi emberek jobb helyzetben vannak!