Fiatal melegek, volt olyan, hogy megkérdezték tőletek, hogy a lányok vagy a srácok jönnek be? Ha igen hogy válaszoltatok?

2

Senki nem közösít ki. Ha meg bu zi znak az nem zavar. Mi ebben a sèrtő?

Tőlem személy szerint még soha nem kérdezte meg senki face to face. Olyan már volt párszor, hogy rólam kérdezték meg, de nem tőlem, hanem mástól (a hátam mögött).

Ha megkérdeznék tőlem, nagy valószínűséggel nem tagadnám le. (Persze lehet, hogy 1-2 szituban azért volna kivétel, de többségében nem tagadnám.)

Egyszer történt egy olyan eset, hogy a 10-11 éves vidéki kis unokahúgom nálunk nyaralt néhány napot Bp-en. Ekkor már kb. 2 éve együtt éltem a párommal kettesben, de nagyon ügyeltünk rá, hogy ne történjen a gyerek előtt semmi feltűnő, mintha csak simán haverok lennénk a párommal. Aztán unokatesóm hazament a szüleihez, odaállt az anyja elé, majd megkérdezte tőle: "Anyu!? A B. és a G. buuzi???" - így! :D (Nem hibáztatom érte, akkor még nem ismert rá másik kifejezést.) Az anyukája tök természetes hangsúllyal mondta neki, hogy: igen. A kislány megvonta a vállát, mosolygott egyet és azt mondta: "Hm, akkor jó. :)". És ment tovább játszani. És innentől kezdve az unokatesómnak olyan természetes volt, hogy létezik ilyen is, mint a levegővétel. A kislányból azóta nagylány lett, és a legjobb barátja ma már egy meleg srác. :) A meleg srác csak neki coming-outolt eddig, a szüleinek még nem, mert fél a szülők reakciójától.

Aztán még voltak olyan szituációk is, amikor anyámtól kérdezték meg páran, hogy meleg vagyok-e, mert még mindig nincs barátnőm. Mondtam anyunak, hogy döntsön ő, nekem mindegy, hogy mit válaszol ezekre a kérdésekre. Ha őt feszélyezi a hazugság vagy a mellébeszélés vagy a titkolózás, akkor tőlem nyugodtan elmondhatja az igazat annak, akinek akarja. Ez engem nem zavar, ha kitudódik és hogy mások mit gondolnak majd rólam. Volt is rá pár eset, hogy elmondta családtagoknak, közeli rokonoknak, a legközelebbi barátoknak, és utólag derült ki, hogy ezzel mennyire megkönnyítette az életemet, mert így nem nekem kellett újra meg újra c. out-olnom meg feszengenem a hülye kérdések miatt. Anyutól már korábban megtudták az igazat, így már kész tényként kezelték, hogy na akkor ez van és akkor már nem voltak további kínos "barátnős meg házasságos-esküvős kérdések".

#1-estől kérdezem: Miért vagy büszke arra, hogy meleg vagy? Ez szerintem egy teljesen természetes állapot (-nak kellene lennie mindenki számára), mint a szemszín vagy a hajszín. Hogy lehet csupán a melegség tényére büszkének lenni? Én nem arra vagyok büszke, hogy meleg vagyok, hanem arra, hogy meg lehet tanulni ezzel együtt élni és nem feltétlenül kell emiatt másnak kiadnom magam, mint aki vagyok. Arra vagyok büszke, hogy elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok és már nem küzdök, nem harcolok ellene értelmetlenül. De önmagában a melegség szerintem csak egy puszta tény, a szexuális orientációnak az egyik természetes, évezredek óta fennálló változata, mint a heteroszexualitás vagy a biszexualitás. Önmagában erre nem vagyok büszke, hogy meleg vagyok. Ez számomra természetes tény, egy állapot. Nem kötekedésből, csak kérdezem, hogy miért vagy arra büszke, hogy meleg vagy.

En nem vagyok ra buszke hogy a tarsadalom kikozositett tagja lehetek

Nem mondom el senkinek mert azt hinnek hogy ez nekem jo pedig rohadul nem jo

Marha jo lehet naponta 500x azt hallgatni hetero munkatarsaktol hogy ferfi letedre hogy lehet a fa*szt szeretni