Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek akkor ha szinte mindenki úgy viszonyul hozzám mint ha cukros bácsik lennének én pedig a 8 éves? Mit tehetnék az ageism ellen? 18/f
Gyakran ismerkedek srácokkal, szoktam járni meleg helyekre is itt Budapesten, bárokba, bulikra, egyéb helyekre, de valamiért minden pasi úgy kezel engem mint ha 8 éves lennék nekik pedig a cukros bácsi módjára kellene elcsábítani engem. Óvva ügyelnek arra hogy a szexet csak meg se említsék, hanem körbekerteljék, valamint úgy hangsúlyozva és fogalmazva beszélnek hozzám mint valami rossz gyerekreklámban. De ami a legrosszabb, hogy nem vesznek komolyan. Hiába mondom el nekik hogy tetszenek, sőt, még lefeküdni is szívesen feküdnék le velük, sőt, még ott helyben az utcán is adok nekik egy puszit/csókot, úgy gondolják hogy azt se tudom mi az a szex és úgy kell megtanítani nekem hogy a micsodácskámat még arra is tudom használni... Aztán hiába mondom el azt is érthető kerek mondatokban, hogy ez számomra teljesen visszatetsző, ha mindenképpen imponálni szeretnének nekem akkor legyenek keménykötésű, vad, erős férfiak, azt szeretem, meg mint ha meg sem hallották volna...
És ezzel nem is lenne bajom, ha csak egyedi eset lenne. De valahogy szinte bárkivel találkozom, az első és legfontosabb, valamint elengedhetetlen kérdése hogy hány éves vagyok. Olyannyira elengedhetetlen, hogy sokan még a kommunikációt is megtagadják tőlem ha nem mondok egy random számot, vagy ami a másik véglet, hogy minden egyes mondatuk felém a "Hány éves vagy? " és ehhez hasonló mondatok. Aztán vagy mondok egy sokkal magasabb számot a koromnál (simán tudok mivel bőven meghaladom a koromat rengeteg (autonómia, önállóság, magamra való odafigyelés és sok más) tekintetben (és ezt nem egoizmusból mondom, rengetegen mondják rám)) és aztán béke és úgy kezelnek mint egy normális embert, vagy elmondom a koromat vagy egy ahhoz közeli számot és aztán a fent leírtak következnek be.
A dolog még súlyosabb volt míg nem múltam el 18. Amikor mondtam valami magasabb számot akkor minden rendben volt, viszont amikor egy 18 alatti számot mondtam sokan mint ha kisebb sokkot kaptak volna. Egyesek elkezdtek félni, meg rám mutogatni hogy én, hogy én, ilyen hogy lehet és emiatt börtönbe fog kerülni hogy de hát 18 alatt (úgy hogy amúgy sokszor még csak nem is csináltunk semmit hanem csak odajött hozzám és jobb esetben is csak köszönt a kérdése előtt) (mindamellett hogy valami nagy összegért cserébe nem hajlandóak felfogni hogy az a szám 14...), vagy egyesek a fenti cukros bácsi módjára akartak felém közeledni, mások meg hiába töltöttünk közösen időt, hiába még szexeltünk is, hiába bizonyítottuk közösen hogy amúgy tök jól kijövünk egymással, elfordultak tőlem, mert hát 18 alatt az ember nem is ember és tilos úgy kezelni mint előzőleg, egy normális emberként.
Mit tehetnék azért, hogy mások úgy kezeljenek mint mindenki mást?
A saját korosztályommal sajnos nincs szerencsém, legalábbis egész ritka esetben jövök ki jól valakivel. Az autonómia, függetlenség, önállóság, gondolkodásra, érvelésre való hajlam, már létező világkép (nem feltétlen kialakult és végleges, az ember egész életében változik), létező személyiség és egyebek számomra fontos hogy meglegyen a másikban, és én vagyok olyan peches hogy szinte csak azokat fogom ki akikben ez nincs meg. Nem azt mondom hogy egyáltalán nincs ilyen, csak hogy én vagyok ilyen szerencsétlen hogy nem találkozok ilyen emberekkel. (Illetve, valamiért azt tapasztaltam hogy a fent felsorolt dolgok sokaknak visszatetszőek a saját korosztályomból, így gyakran nem vagyok szimpatikus nekik. Pech.
És nem is azt mondom hogy csak az idősebbek tetszenek, szívesen ismerkedek bárkivel, csak ilyen szerencsém van.
Illetve, a fiatalok (25 alatt) közül is volt olyan aki a kérdésben részletezett módon reagált, mert... nem tudom, nem mondta el miért.
Illetve amivel kiegészíteném az előző kommentem, hogy az élet során többször van lehetőségem egy idősebb mint fiatalabb sráccal találkozni. Eddig 18-20 év alattiakkal tudtam az iskolában találkozni, és... ennyi. Elmegyek bármelyik melegbárba, nem csak hogy kiröhögnek hogy mit keresek 18 év alattiakat, hanem azonnal be is skatulyáznak pedofilnak, illetve szerencsés vagyok ha nem tiltanak ki azonnal mellé. Sokan úgy üldözik a 18 év alattiakat mint ha nem is emberek lennének, hanem valami paraziták, akik bárhova beteszik a lábukat azonnal ki kell irtani őket mert... mert... a személyijükön egy dátum nem x-et hanem y-t mutat. Teljesen mindegy hogy amúgy milyen emberek.
Emiatt a társadalmi elítélés és üldözés miatt, illetve a lehetséges találkozásra való esélyek hiánya miatt nem igazán van alkalmam a saját korosztályommal ismerkedni.
Sajnos nekem nem jut egy ilyen fiú, mint te.
Én 35 vagyok, de a 18 körüli korosztályt szeretem a legjobban. Hogy mit meg nem tennék egy ilyen fiúnak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!