Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férfiak nagy részében van hajlam?
Van egy meleg ismerősöm, el szokta mesélni mikor kivel és hogy.
Helyi lakos, és nyiltan meleg. Sokszor elcsodálkozom rajta, hogy olyan családos emberek is bepróbálkoznak nála akiken nem csak én de még ő is meglepődik, mert ki nem néznéd belőlük.
Van olyan is aki ittasan mer csak nála kezdeményezni, de sokan még józanul is bepróbálkoznak nála.
Szerintem a pasik nagy részében van valamilyen százalékban bi hajlam, már ha abból indulok ki, hogy nekem is megnézik piszoárnál a farkam, még ismerős is, tavaly mikor a strandon voltunk a szemem sarkából láttam, hogy bámulja, pedig családos.
Az ilyen pasik a látens melegek/biszexuálisok, de ez ugyanaz a társadalmi szegmens.
Nem merték/akarták vállalni magukat, beleugrottak egy házasságba aztán harcolnak az ösztöneikkel..
Nincs.
Sokakban van, de összességében ez is jóval kevesebb, mint 20%.
Az, hogy ennek a 20%-nak a fele nem, hogy felvállalni nem meri a vágyait, de inkább egy többé-kevésbé boldogtalan házasságba menekül a fantasztikus társadalmi "elvárások" miatt, az meg egy másik kérdéskör.
Vidéki vagyok
Vállalom magam, van élettársam.
Mikor még titokban voltam én is, nagyon sokan voltak a faluban akik érdeklődtek irántam, haverkodás lehetne kicsit több stb jelszóval.
Mikor felválaltam magam teljesen elkerültek, tartottak tőllem, és hát ők voltak homofóbok, akitől meg tartottam hogy előfordulnak azok maradtak barátok.
ahogy a mondás tartja: ha nincs ló, jó a szamár is
inkább keresek egy homi gyereket, minthogy zsebhokizzak, amíg nem találok csajt, de ettől függetlenül a csajokat szeretem, csakhát ugye a szükség nagy úr néha
Az előttem szólók nagyon jól látják a helyzetet, és mintha csak rólam beszélne az egyik...
Már gyermekkorom óta bennem volt valamilyen szinten a vágy, de sosem mertem lépni, mert féltem mit szólnak majd!
Teltek az évek, próbáltam megfelelni az elvárásoknak, feleségem, és gyermekeim is lettek!, de nem találtam önmagam, valahogy sehogy sem volt jó... Mellesleg most sem az!
30 is elmúltam amikor először meg mertem tenni azt amire mindigis vágytam, és nem bántam meg!, biszexuális vagyok, ez van...
Elfogadtam, de nyiltan felvállalni nem merem!
Csendben szenvedek!
Most 42 éves vagyok, boldogtalan, és magányos...
Az ismerkedés nem nagyon megy!
Akivel szeretnék közelebbi kapcsolatot, annál nem merek lépni, félek az elutasítástól, és attól, hogy ez a próbálkozás véget vethet a barátságnak is akár...
Próbálok más fiatal srácot találni, de nagyon nehéz!, sajnos a fiatal fiúk jönnek be, és ez csak nehezíti a dolgomat...
42/F/Bi/Bpi
A felmérés az csak egy dolog.
Sok pasinál észrevettem, hogy azért lopva, vagy nyíltabban megszemlél. Elölről is, meg hátulról is. Pedig azt állítják, hogy egy csepp bi hajlam sincs bennük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!