Homofób családból származó melegeknek milyen az életük?

Minden ember gondolkozik az élete során öngyilkosságon, még a pszichopaták is, pedig nekik erzelmeik sincsenek. Úgyhogy természetesen igen, benne van ez is. Az szorong, aki fél felvallalni magát, fél a környezet reakciójától.

Egyén függő, hogy ki hogyan kezeli a helyzetet. Ha valakinek nagyon nehéz, akkor szakember segít.

Az én anyám vallásos, keményen jobboldali, konzervatív személyiség, és én már kamaszként sokat szenvedtem tőle. Amikor leléptem otthonról 18 évesen, mindent megtettem, amitől ő azonnal infarktust kapna, jártam szaunákba, sötétszobákba, partykba, évekig melegprostiként árultam a fenekem, és úgy éreztem jól magam. A család erről mit se tud, és nem is fog tudni.

32 passzív

Még nem tudják hogy meleg vagyok, és valamiért nem is sejtik, pedig szerintem látszik rajtam. Akkor fogom elmondani nekik miután elköltöztem. Nem kockáztatok.

18f

Én olyan családból származom, amit regionális szinten ismer mindenki (kb dunántúl) a szüleim magas rangja miatt. Ez plusz rátett mindig arra, hogy hogyan kell viselkedni, milyen érdemjegyeket kell szerezni, stb. A tökéletes család képe volt nálunk és minden apró hiba, hatalmas hiba. Ezen kívül a szüleim konzervatív nevelésben részesültek és a vaskalapos mintapéldái (katona apuka).

Mikor szembesültem azzal hogy más vagyok, úgy éreztem összeomlik a világ és a család szégyene vagyok.Hogy a korábbi válaszokra is reagáljak, talán apróságnak tűnik utólag vagy máshonnan nézve, de amikor valaki ebben nő fel és úgy szocializálódik, hogy aki meleg az egy hibás szégyenfolt a családjában annak ez nem olyan egyszerű.Nekem is magam kellett, hogy rájöjjek, ezen az ég világon semmi nem változtat és ha a szüleim fele annyira is szeretnek mint a képet amit rólam alkottak, akkor legalább megértenek. Ez nem így történt. Úgy döntött apukám, hogy átnevel.Katonai táborokba küldött, fegyveres kiképzésekre, pszichológushoz stb. De mind hiába, mert a férfiasságommal egy percig nem volt gond. Kezdetbdn ezt nehezen éltem meg (16-18 éves koromig ment) de aztán valami átfordult és erőt találtam magamban.Érettségi után elköltöztem és most itt vagyok 20 évesen egy szuper egyetemen egy gyönyörű sráccal párkapcsolatban és szeretem azt, ahogy vagyok, ndm akarnék változni.Sok belső munka volt idáig eljutni, de megtettem és amiatt amit tapasztaltam, még boldogabban tudom megélni azt amit ez az élet ad :) Úgyhogy ne féljetek, ha az akit családnak hívsz nem fogad el és szeret, találsz olyan embereket akik igazán fognak.