Miért van még ennyire az ex az életetekben?

Nem értem, hogy aki szakít, vagy más okból marad ismét magára, az miért nem tudja az exét bizonyos idő múlva kiiktatni az életéből, főleg akkor,ha ismét ismerkedni szeretne és újra kapcsolatot építeni.

Két éve vagyok szingli ismét, próbáltam ismerkedni,de főleg ott csúszik el az egész, hogy szinte az első találkozás az előéletről,az exről, exekről szól. Miért lett vége, mit csinált jól, mit csinált rosszul, hol lakott, mit evet, hogy csókolt stb. Vagy a szidásával, vagy a dicsérgetésével, vagy utána sóhajtozással telnek el úgy a percek, órák, hogy igazából egymás iránt semmi érdeklődés nincs, csak a múlt...

Tudomásul kellene venni, hogy már a tegnap is múlt, soha nem jön vissza az ami elmúlt, és más sem fog úgy történni, ahogy egy régi esemény.

Szerintem így azoknak kár is egyáltalán belevágni a pár, vagy barátkeresésbe, akik ezt nem tudják letenni, mármint a múltat, az exet.

Nem is ex, mert van aki naponta szóba hozza.

Nem csodálom, hogy magamat is beleértve az embernek elmegy a kedve az ismerkedéstől, mert állandó a hasonlítgatás.

Én pl egy mondattal annyival elintézem, hogy mióta vagyok magam. Több nem lényeges.

Egymást kellene megismerni, nem a múlton rágódni és exek csókja, vagy egyéb dolgai után sóvárogni.