Miért zavar ennyire hogy szűz vagyok?

Szerintem várd meg a szerelmet! Én 15 évesen vesztettem el a párommal, szerelemmel, de utána megbántam. Szerencsére nem történt semmi, mert már 4 éve együtt vagyunk, de 15 évesen nagyon korai volt.

Én a helyedben nem mondanám a pasinak, hogy még szűz vagyok, és nem voltam senkivel, de ne siesd el! :)

Ismerek olyan nőt, aki 37 éves és még szűz. Mindenki máskor érik meg erre, ne aggódj, neked is eljön az időd.

'Hogyan "lépjek túl rajta?"'

Elég egyszerűen. Randizzál, találd meg a szerelmet és amikor megvan, minél előbb pettingelj majd feküdj le vele.

Én is kezdem szégyellni egy kicsit...

De nem konkrétan a szüzességet, hanem inkább a kiváltó okát.

Nem vagyok a legtársaságibb ember, nincs ezer meg egy barátom, sohasem voltam a társaságok közepe.

Meg hát nem tudom hol "ismerkedjek". Én nem vagyok az a "mindenkitleszólitokabékávénakirecsakfeláll" típus. Szórakozóhelyekre nem járok, ráadásul az alkoholt egyáltalán nem is bírom.

A helyzetemet némiképpen árnyalja az, hogy "fiús" suliba járok: most kezdem a harmadik félévemet, villamosmérnök hallgató vagyok. Ilyen helyen pedig még a 200+ kg-os ""duci"" lányokat is körülugrálják, körberajongják. Ezt nem sértésből írom, én sem vagyok vékony (90-95kg), csak szemléltetésképpen, hogy mekkora fiútöbblet van.

Egyébként a szomszédban ott a másik kar, ahová sok lány jár (gazdasági), de sok kapcsolatom nincs velük! A gólyatáborba tavaly nem tudtam elmenni (de ahogy magamat ismerem, ott sem én lettem volna a kar kedvence... Egyszerűen nem vagyok központi személyiség.), nem vagyok kollégista, közös órák nincsenek stb.

Szoktak egyébként "klánok" átjárkálni csoportosan "csajozni", bár erről fogalmam sincs hogy zajlik. Mármint nem arról, hogy mi (fog) történik, nekem mindig a kezdet/kezdeményezés a nehéz.

Erről az tehet, hogy engem az apám elhagyott, nem volt ki segítsen a lányokkal (vagy úgy án blok az emberekkel) való kommunikációban. Meg persze az iskolai megaláztatások, az önbizalmam porrá bombázása, amit évekkel később sikerült elkezdenem felépíteni... :)

Az állandó önbizalomhiányom (mert az a fals elképzelés van bennem, hogy lenéznek) miatt csakazértis kihúzom magam, ami miatt páran beképzeltnek nézhetnek... Ja.

Szóval az egyedüliségem és azon belül a szüzességem rengeteg mindennek köszönhető, ezek közül sokminden nem az én hibám. Van személyiségi oka, önbizalom hiánya, rossz példakép, kevés interakció a másik nemmel stb.

Persze testre sem vagyok egy Chuck Norris, de ez már olyan, hogyha valakinek nagyon tetszem, csaknem a ~10 kiló túlsúlyom miatt kukáz. Meg persze igyekszem nem növekedni szélességben.

Összességében igyekszem ezt egy állapotnak felfogni, ami változhat! Nem leszek örökké egyedül, lesz esetleg barátnőm, később családom és az ágyékköri élvezetek sem maradnak el.

Ha nagyon nem jön össze semmi 1-2 éven belül, lehet elmegyek valami tánciskolába. Alapból nem a kedvenc elfoglaltságom a tánc, de egy próbát megér.

(Kötekedőknek: azért nem most azonnal, mert szörnyű lesz ez a félévem. Az összes szakirány összes alapozó tárgyát teljesítenem kell + laborok. Tavasszal is alig volt életem, most jópárszor késő estig is bennmaradok.)

Igyekszem magamat emiatt nem szégyellni, leértékelni.

Jelenleg a jövendőbeli szakmámban új hobbit találtam: labort építgetek, már van mindenféle építőelemem + műszerem pl. Oszcilloszkóp, breadboard stb.

Régen is hasonlóan kocka voltam, sokat játszottam pc játékokkal, online/offline, sok internet haverom is volt...

...

Nem tudom, hogyan jött ez most ki belőlem... Remélem nem baj, hogy ilyen sokat írtam :D

Ne add fel!

19F