Miért nem volt barátnőm 19 évesen?

Kapok képet?

21L

Nos. Én 23 éves vagyok, az előző és egyetlen kapcsolatom 3 éve ért véget, elég csúnyán megbántottak, ja és férfi vagyok, még mielőtt bárki azt érezné, hogy meg kell vigasztalnia.

Mind a mai napig egyszerre szeretem és borzasztóan utálom az exem, akivel azóta egy szót nem beszéltem, mert nem hajlandó velem szóba állni. Ez lényegtelen egyébként, csak azért írtam le, hogy igen, megbántottak, de ettől nem utálom kollektív a női nemet.

Én eléggé vékony vagyok, igazából kifejezetten vékony, szóval nem illek bele a mai trendi izmos illetve húsos kövér kategóriába, de ezen kívül viszonylag ki vagyok egyezve magammal. Ezen kívül egyetemet végzek nem soká, mellette tanítok/dolgozom, hogy legyen pénzem. Informatikában elég sok mindenhez értek, emellett szeretem a művészeteket is, szabadidőben festek, zongorázom, s habár jó ideje nem sikerült rá időt szakítanom, de olvasok és, s nem béna regényeket. A mostani egyetemen többszörös ösztöndíjas, illetve szakelső is voltam, járok versenyekre. Ha végeztem ezzel egyetemmel, megyek következőre, persze azt munka mellett. A szakmai gyakorlatom alatt én voltam az "okos" és nagyon elégedettek voltam velem, szóval nem csak iskolai szinten tudok teljesíteni.

Egy szó mint száz, nagyon sokat foglalkozom azzal, hogy művelt és értelmiségi legyek, emellett persze nem nézek le semmit, csak munkálkodik bennem egyfajta maximalizmus. Mindenhez akarok érteni és a legtöbb dologban jó akarok lenni, egyszerűen visz előre az ambícióm. Nem rég vettem saját lakást, s nem soká remélhetőleg a kocsi is meglesz, a szüleim nem éppen gazdagok, tipikus magyar földműves családból jöttem, tudom milyen a kétkezi munka, és pont emiatt akarok az egészből kitörni.

Mindezek ellenére, s hogy simán merek nőkkel beszélni, három éve nincs senkim, és három éve nem tudok kilépni a rossz emlékekből. Simán tudok kommunikálni, bármiről elbeszélgetek, merek nyitni, vannak gondolataim, kedves és illedelmes vagyok alapvetően. Igazából tökmindegy. A csillagokat is lehozhatnám, ma ez nem számít. A probléma többnyire nem veled és nem is velem van. Én a barátnőm után 1 évig teljesen össze voltam törve, és görcsösen kerestem magamban a hibát, amit tovább tetézett a kezdetleges sikertelenségem is. De nem adtam fel, fejlesztettem magam, próbáltam javítani a hibáimon. Ezután sikerült ismerkednem 1-2 nővel, de ők nem nekem kellett és rájöttem, hogy igazából nem kellek sokaknak, mert sokak sem kellenek nekem. A társadalom a hibás. Régen a férfiak voltak a szemetek, ezzel megbántva a nőket, akik bosszú szomjasan revansot vettek. Ma mindenki sérelmekből él. A nők elmennék a legelső jelentkezőkkel, csak hogy ne maradjanak egyedül, mi pedig ön marcangolunk.

A legtöbb nőnek, akivel ismerkedtem, rohadtul nem számított semmi amit fentebb felsoroltam. Csinosak, sorba állnak utánunk a férfiak nyálcsorgatva, és inkább kiélik magukat a jövőjük árán, mint sem hogy valami felelősséget tanúsítsanak.

Ha engem kérdezel, akkor légy türelmes. Én már nem marcangolom magam, mert sokakkal ellentétben számomra fontos önmagam fejlesztése, és végtelenül önkritikus vagyok magammal. Habár biztos lehetne valakim, de nem fogok csak azért leállni csinos ámbár üres nőkkel, hogy jusson nekem is a földi élvezetekből, vagy hogy ne legyek egyedül. Alig akad már nő, aki képvisel egy szellemi szintet és értékeli is azt. Én minden esetre türelmesen keresem, s ha eljön, igazán értékelni fogom.

Fel a fejjel, még fiatal vagy ...