Ti erre hogy reagálnátok?

Nagyon szeretem a szerepjátékokat, de ez kicsit fura.

L

Igen csak megingana a belé vetett bizalmam...

32N

Nem tudom normális-e, nem vagyok pszichológus, de azért elég fura :D

Ha csak a fiatal srác idősebb nő szerepjáték izgatná oké, de anya és fia... hát, úgyis attól függ, hogy neked ez belefér-e.

Én aztán elfogadó vagyok sok mindenben, de ezt nem gondolom normálisnak.

Biztos ami biztos takaríttasd ki vele a szobáját, valami haszna legyen a foglalkozásnak, ha már így alakult. Talán a következőbe más szerepet oszt rád. Mondjuk hercegnőset :)

A szerepjátéknak pont az a lényege h egy elgondolt, akár bizarr életképet/helyzetet valósits meg azzal akit szeretsz és bízol benne, ahogy ő is benned hiszen ezért mondja. Ha nekiállsz itéleteket gyártani, húzni a szád vagy egyáltalán az értékrendedbe illeszkedését nehezményezed a dolognak akk egyrészt megölöd a beléd vetett bizalmát etéren, másrészt feszültséget okozol benne ami más helyzetben fog lecsapódni.

Célravezetőbb ha igyekszel felismerni az újdonság lehetőségét, hagyod áramlani az élményt és a legtöbbet hozzátok ki a helyzetből, ez épiti a bizalmat és szinesiti a kapcsolatot, ráadásul az egészhez semmi más nem kell csak a gondolatok, aztán lehet erről még beszélgetni, mégtöbb bizalmat épiteni egy ilyen alkalom után egy kellően asszertiv kommunikáció keretében.