Mit fog szólni, ha megtudja, hogy szűz vagyok, felnőtt nő létemre?

meglepődtem,mert fele-fele arányban arra számítottam az eddig olvasott gyakrikérdések alapján,hogy szűz nővel nem szeretnek a férfiak bajlódni,annak ellenére,hogy én nagyon nem ez a prototípus vagyok.Ráadásul se a habitusom,se a személyiségem,se a viselkedésem,beszélgetéseink alapján nem gondolna erre.Nagy a kontraszt,az biztos. Azt sem sejti,mennyi szexuális jellegű tervem van vele.

Alig várom,hogy játszhassak a farkával,de ennek könnyen annyi lesz,ha esetleg totál ledermedne :/

"Ezért azt javaslom,hogy mond el neki még a nagy nap előtt!"

ez egyértelmű. Mindenképpen szóba hoznám.

Nálam egyszerű oknál fogva alakult így :

nem igazán találkozok férfiakkal, csak férfi-imitátorokkal, akik sem jellemben, sem testileg, sem kisugárzásban nem férfiasak. Akik nem jelentenek szellemi kihívást, nem stimulálnak agyilag és számomra a kémia, a testiség mellett igenis fontos, hogy egy férfival meglegyen a belső harmónia IS. Ahol nem azt érzem, hogy "megeszem reggelire", hanem ahol megvan az adok-kapok, ahol hatunk egymásra, ahol fejlődünk egymás mellett, ahol megvan a kölcsönös tisztelet és en bloc a kölcsönösség.

Én soha nem vártam el többet egy férfitól, mint amit én is adni tudok neki. Objektíven tudom megítélni magam, látom a hiányosságaimat, gyengeségeimet, ugyanakkor tisztában vagyok az erényeimmel és azzal is, hogy mit akarok és mit nem, mit tolerálok és mit nem. Annak fényében, hogy ennyire rendben vagyok magammal külsőleg és belsőleg is, valamint a világgal, megtehettem, hogy válogassak és legyenek igényeim.

Az életem mindig tartalmas volt, lelkileg pedig erős vagyok, nem másban keresem - egy férfiban - a boldogságot, hanem magamban, az életemben.Nem félek magamtól, nem félek egyedül lenni, nem függök senkitől és soha nem is függtem. Ezek a labilis érzelmek az embert könnyen hajszolhatják olyan romboló párkapcsolatokba, amikben az emberek 80%-a él, de inkább vegetál. Én nem voltam rákényszerülve másra, így élhettem azzal a lehetőséggel, hogy csak olyan embereket engedek be a szférámba, akik nem negatívak és jól "működünk együtt". Nyilván, vannak surlódások, de azokat is lehet kezelni, ha a személy alapvetően "jó".

Az, hogy van/lesz egy férfi egy nő életében, az hab a tortán. Sosem lenne szabad egy férfira akkora nyomást tenni, hogy tőle várjuk el, hogy boldoggá tegyen minket.Nekem/nekünk egyedül kell jóban lenni magunkkal és ha ez megvan, akkor egy férfi szépen kiegészítheti ezt a képet, mint ahogy mi is az ő világát. Egy egészséges kapcsolatban a felek kiegészítik, emelik,segítik és persze szeretik egymást, anélkül, hogy ezt bármelyik fél kérvényezné, vagy erőltetné. Ahol azt érzem, hogy "érzelmi sikkasztás van", onnan én arrébb megyek és azt mondom: köszönöm, nem.

Számomra a külső másodlagos. Annyiban alapvető és fontos, hogy műküdjön az ERŐS kémia, meglegyen a vonzalom. Ha egy férfi engem valami oknál fogva vonz, onnantól kezdve mindegy, hogy hogy néz ki. Hiszen, ha vonz, akkor vonz. De ezekkel sosem volt gond. Sokszor vonzódtam már férfiakhoz és ők is hozzám. Pusztán annyi, hogy ismerkedés közben kiderül, hogy egész egyszerűen nem egymást keressük.Ennek ellenére remek férfiak és emberek, de mi ketten nem működünk jól. Van ilyen. El kell fogadni. Ilyenkor van az, hogy sokan mégis benne maradnak a kapcsolatban. Én nem. Ennyi a differencia.

Szóval nagyon vágyom, vágytam férfira, mindig is és volt is három komolyabb próbálkozás :

1. Az elsőnek volt még barátnője,12 éve,de már megfáradt a kapcsolat és ha én belementem volna, akkor inkább velem lett volna. Nekem ezek a feltételek nem igazán jöttek be, így inkább hagytuk egymást.

2. A második férfival nagyon megvolt az összhang, de vele tényleg nem tudtuk kivitelezni a kapcsolatot, mert fullasztó, ha valaki kontrollálni akar. Biztos neki is megvoltak az okai, de én mondtam azt, hogy nekem így nem jó.

3. A harmadik férfiról sem tudok rosszat mondani, hiszen nem az ő hibája, ha én valamit nem tudok tolerálni. Ő egész egyszerűen kiszámíthatatlan volt, labilis és megbízhatatlan. Ezek olyan dolgok, amik hosszútávon engem biztos kikészítenének, hiszen mellette sokat idegeskedtem, de azt mondtam erre is, hogy inkább nem. Van választásom és én így döntök.

De sok jó tapasztalatom is volt, csak velük meg épp a szexuális vonzalom nem volt meg.

A mostani férfi egészen más. Ő kívül-belül rendben van számomra és a kölcsönösséget is végre érzem nála. Hogy ő is szeretne "engem", "velem". Vele minden olyan működik, amiről azt gondolom, hogy alapvető egy jó kapcsolathoz. A szex meg....iszonyúan kívánom...igazából csak azért nem ugrok még rá, mert hülyén venné ki magát, hiszen egy hosszabb barátságból alakult ez a dolog férfi-nő dologgá és még friss ez az átalakulás. Meg ugye szűz is vagyok, a puncikámnak kell a "bemelegítés", meg a " méretre szabás" :))) Gondoltam már arra is, hogy először majd csak játszok a farkával, ráülök és a puncimmal masztizok rajta. Csúszkálok az oldalán fel-le, dörzsölgetem a csiklómat a makkjával, stb és valószínű elég hamar elélvezek rajta, ugyanis én elég hamar elmegyek,igen érzékeny a csiklóm. A testemet bőven volt időm és alkalmam megismerni :)

De...ez még távolabbi dolog...:(

Nem tudja, hogy szűz vagyok és nem tudom, hogyan reagál majd...Úgyhogy nem élem bele magam...

Szóval, én nem gondolom, hogy "baj" van velem, csak azért, mert szűz vagyok 27 évesen, de ennek ellenére persze félek a férfi reakciótól. Eléggé képben vagyok az élettel.Ez mondjuk lehet indikátora annak, hogy képes vagyok kiszűrni a "nekem való", vagy " nem nekem való" férfiakat, így nyilván esélyesebb voltam a "sokáig leszel egyedül" különdíjra, de ez engem nem rémisztett meg, hiszen egyrészt mindig tudtam, hogy úgyis lesz majd olyan, akivel jól megleszünk, addig meg majd várok nyugiban és inkább építem magam, másrészt meg jó az élet amúgy is. Nekem legalábbis megvannak a napi örömforrások, ambíciók, célok.

A szexet én is nagyon kívánom, de nem magát a kielégülést, a mechanikai surlódást, a fizikális orgazmust, állat módjára, hanem én a férfi testet kívánom és AZ ÁLTAL a szexet, kielégülést, orgazmust, falhoz csapást, szájbaélvezést, szopást, nyalást, az előtte való masztizást, a spermát a punciba, szájba, mindent. Mindent. Nekem ez csak olyannal megy, aki nem csak testileg vonz, hanem agyilag sem zokni. Rengeteg helyes pasi van, jó farkakkal, de ez az én puncimnak édes kevés. Nálam máshol van a limit.

Csak remélni tudom,hogy nem lesz gond a szüzességem, mert ismerni már ismer, mint ember.

Én is őt.

Ha nem lennék 27, nem aggódnék, de mivel az emberek 90%-a valami kattant nőre asszociál, ha ennyi idősen érintetlen, ezért csak bízni tudok abban, hogy az eddigi beszélgetéseink alkalmával sikerült kivennie, hogy nem igazán vagyok kattant, ronda, vallásos, vagy traumákkal küzdő valaki. A kontraszt pont abban van, hogy én rendkívül szabad, nyílt, laza, szexuális energiákkal elég erősen megpakolt nőci vagyok, sok férfi bepróbálkozik,tehát miden adott ahhoz, hogy meg se forduljon a fejében, hogy nem járt bennem kukac, erre meg.....

Hát...majd kiderül, mit szól....

Bocs, hogy baromi hosszú lett.

Akit érdekel, úgyis elolvassa.

Mivel normális, segítőkész válaszok érkeztek, gondoltam akkor én is viszonoznám egy normális, kifejtősebb válasszal.

nem az enyém.A 39 éves stimmel egyedül.

Hűha. Akkor már biztos én vagyok.Nem semmi :)

Kösz a linket.