Olyan nők vagy párok válaszát várom, ahol gondok vannak a szex terén…Ki milyen megoldást talált?

Tini koromban történt velem egy rossz dolog

e miatt nagyon görcsös vagyok

addig nincs baj amig nem vagyok ott h be kéne tenni

be feszülök pánikolok ideges leszek

volt h elkapott a sírás gomboc volt a torkomban

a sikerűl behatolni várni kell pár percet mig megnyugszom majd szép lassan el kezdhet az illető mozogni utána már nem fáj

hüvelyi orgazmusom sose volt

Nőgyógyászom is alig tud meg vizsgálni

mert nem birok lazitani

voltam szakembereknél szedtem bogyókat nem lett jobb

24N

Barátnőmmel eleinte mindig gyorsan elmentem, túl izgultam, teljesíteni akarás.

Pár hónapig és számtalan alkalom után, mikor újra neki kezdtünk beraktam neki, pár másodpercig megsem mozdultam, mert féltem hogy rögtön elmegyek

Megnyugtatóan mondta hogy nyugi, és onnantól szépen jöttem ki az ördögi körből

Egyre jobban ment, mára más semmi gondom, ez másfél éve volt

Nagyon megértő és segítő volt, férfiként rossz de többet kellett figyelnie rám mint nekem rá, most már ez is máshogy van, és addig tolom amíg jól esik.

A te saját hozzáállásodon kb 10% múlik, főleg ha lelkis vagy, 90% pedig a partnereden. Neki kell megnyugtatnia és lelkesíteni, bíztatnia

Csak együtt tudjátok megoldani, de leginkább csak ő tudja, te pedig erősödj meg és tégy meg mindent

Már persze ha ilyen gondod van :D

Tényleg ezerféleképp megnyilvánulhat valamilyen probléma a szexualitásban, és sokszor amúgy ott rontják el, hogy nem is a szexben gyökerezik a gond, csak szimplán ott manifesztálódik. Így hiába próbálkoznak ott megoldani, a probléma valódi színtere a párkapcsolat más aspektusaiban keresendő sokszor.

Nálunk pornófüggőségről volt szó amúgy, ami nyilvánvalóan nagyon súlyosan hatott a szexuális életünkre. Szerencsés helyzetben voltunk, mert mire mi megismerkedtünk, addigra a párom már beismerte magának, hogy gondjai vannak ezzel. Ha nem látta volna be, fogalmam sincs, mit tettünk volna. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a kapcsolatunk nem lett volna hosszúéletű, hiszen a tagadás mellett a másik fél nem tudja egyedül megoldani a másik problémáját. Én támogattam a páromat, próbáltam segíteni őt, de igazából ez az ő ügye volt, amit egyedül kellett lerendeznie, én annyit tudtam tenni, hogy nem ítéltem őt el, és türelmes voltam vele, amikor nehezére esett ellenállni a kísértésnek, vagy amikor a szexuális együttléteink során kiütköztek a következmények (pl. nem állt fel neki, nem tudott elélvezni, kizárólag a saját keze ingerlésére ment el, nem kívánta az együttlétet, nem izgattam fel stb.). Nem volt egyszerű menet, de mindvégig láttam rajta az igyekezetet. Évekkel ezelőtt volt az egész, néhány hónap alatt eljutott odáig, hogy nem nézett pornót egyáltalán (előtte tizennéhány évig napi szinten többször is), illetve igyekezett nagyobb kihagyásokat tartani a maszturbálásban is. Miután "leszokott", még kb. fél év kellett, hogy egészséges szexualitása legyen, de azóta minden ok. Mi nagyon sokat és nagyon nyíltan beszéltünk erről az egészről, és próbáltam sosem hibáztatni őt. Nehéz ilyenkor, hogy elválaszd valaki személyiségét az adott viselkedéstől.