Szeretném "bepótolni", hogy csak 21 évesen veszítettem el, de valahol tudom ez nekem sem jó. Mit tehetnék?

Mit kell azon bepótólni?

Én 26 voltam mikor elhagytam, most 42 vagyok és úgy érzem nem annyira nagy durranás sem a szex sem a nők hogy aggódnom kéne valamiről is lemaradtam.

inkább hogy csendes, visszafogott és hát mai szemmel eléggé férfiatlan, töketlen voltam. Ezeket megjavítottam"""leghosszabb kapcsolatom fél éves volt. " bennem van a régi dolgok miatt a mai napig, hogy nő engem nem tud szeretni" mert "rájön hogy engem nem lehet szeretni... hogy sosem voltam szűz lánnyal"

Hát ne haragudj de még mindig változtatni kéne a felfogásodon és a hozzáállásodon

Miért ne lennél szerethető mivan?? Ha te ezt így érzed tegyél érte hogy szerethető legyél! mellesleg .. fogalmam sincs hány éves vagy de hogy ilyen miatt siránkozol hogy még nem jött össze szűz lánnyal.. na és? hánynak nem? sokkal többnek mint akinek igen...

Nem tudom hogy szeretnél e tartós(!!) kapcsolatot valakivel de az fix hogy ilyen gyerekes hozzáállással nem fog működni.

Én félig-meddig ugyan így vagyok. Én is 21 évesen vesztettem el.

De én nem görcsöltem rajta és nem izgatott, hogy kinek mikor és mennyi volt. Annyira nem is foglalkoztam a dologgal. Meg én valakit akartam volna magam mellé és nem csak dugni egyet.

Addig igazából 2 lány iránt éreztem valamit. De szerelemnek még nem hívnám, bár a legtöbb ember azokra már rámondta volna, hogy szerelem. Mind a kettőnek volt barátja, így teljesen tabu volt, bár az egyikkel ettől függetlenül lehetett volna valami. Éppen ezért is kezdtem kiábrándulni belőle.

Utána jött egy lány, aki iránt én nem éreztem semmit, kedveltem, de annyi. Ő erőltette a dolgot és "jól keverte a kártyát" és összejöttem vele. Menet közben én is beleszerettem, de nagyon ágáltam ellene. Itt jön be az ami nálad, hogy én sem tudtam elképzelni, hogy valaki csak úgy szeret és úgy igazán szeret. Nem tudtam elhinni és így megfojtott. Ugyan ez okból küzdöttem a saját érzéseim ellen is. Aztán mire elfogadtam a dolgot és egy darabig "öröti bódottá" volt, utána le is rombolta dolgot.

Viszont én nem kezdtem "döntögetni" a lányokat. Illetve miután szakítottam a lánnyal és jóval később elkezdett továbblépni, akkor részegen csináltam egy-két hülyeséget.

Utána meg eltemettem magamban mindent és éltem elégségesen az érzelmeket mellőző, "aszexuális" életemet. Mindegy, nem taglalom tovább részletesen, még 2x elbántak velem, az egyik ebből az első volt újra.

De nálam eleve ugye nem visszautasítás volt ennek az érzésemnek a gyökere, hanem ahogy felnőttem. Elég kemény volt, nem részletezném.

De aztán erre rájöttek a későbbi dolgok, amik nyilván csak mélyítették ezt. Illetve láttam végig a környezetemet, az emberek viselt dolgait és hozzáállását és én úgy nem is nagyon hiszek már alapvetően a tiszta érzelmekben. De persze azért próbálom objektíven szemlélni magamat is és így azért én is látom, hogy kicsit irreális, hogy magamra hatványozottan vetítem ezt ki. Tehát, hogy az emberek nem képesek igazán szeretni, de azért néhány példa van rá, de én nem az vagyok akit valaha tudna valaki.