Miért mindíg a kisfarkú a hibás?

Olvasgattam itt a kérdéseket, meg amúgy kisfarkúként életbeli tapasztalataim is vannak...

Szóval volt itt több olyan kérdés, hogy "hogy szakítsak a barátommal? Nagyon kicsi a farka, nem élvezem vele a szexet", stb.

Erre mindenki, magukat nőknek valló válaszolók is azt írták, hogy találjon ki valamit, de nehogy elmondja az igazat...

Értem én, hogy ezt pont azért gondolják így, hogy ne alakítsanak ki benne komplexust.

De ha ez megtörténik vele, akkor mégis miért kéne óvni a komplexusoktól? Akkor ez a realáis, bizony ezzel is számolnia kell és vagy lesz komplexusa, vagy nem.

De ha lesz, akkor "jogosan".

Illetve most az komolyan jobb ha azt hiszem, én mint kisfarkú, dobott pasi (akit a mérete miatt dobtak), hogy nem a méretem, vagyis nem egy rajtam kivülálló hiba miatt dobtak, hanem a személyem miatt?

És sorra emiatt nem jönnek össze érthetetlen módon a hosszabb kapcsolatok? De senki nem mond semmi konkrétabbat... Komolyan éljek ebbe a tudatba, hogy velem és nem a farkammal, valamint a lánnyal/nővel van a gond?

Nincs jogom tudni, hogy Ő ilyen felszínes volt és csak a méretem miatt képes volt dobni, nem is mérlegelve az orál+segédeszköz lehetőségét (az ugye nem férfias és nem elég egy kapcsolatba)?

A másik tipusú kérdések pedig amiket látok, hogy "dobott a barátnőm mert kicsi a farkam, mit tegyek?"

Ilyenkor meg azt szokta írni mindenki, hogy biztos ez csak ürügy volt, a pasi a hibás,valami más baj volt vele, csak egyszerűbb volt erre fogni, amúgy sem dobna emiatt egy nő sem, hiszen ott a nyelved és ujjad, stb.

Vagyis a pasi hibáztatása folyik.

Szóval mi a helyzet ezekkel a dolgokkal?