Mi a valós oka annak, hogy sok férfi él szexmentes életet?

Vagy elegük lett a nőkből és ebből az egész párkeresési ügyből, vagy annyira sikertelenek a keresésben, hogy semmi sem jut nekik, vagy eleve nem volt ingerük rá hanem fontosabbnak tartanak sok mindent.

Azt hiszem ezek oszlanak meg csak.

Szerintem ez egyén függő. Nálam pl az, h annyiszor vertek már át a csajok, h eljutottam arra a szintre, h nem vagyok hajlandó küzdeni a kegyeikért. Mert nem érdemlik meg. Persze igény az volna rá, meg abszolút nyitott vagyok, de nem igazán találkoztam olyannal aki megmozgatott volna bennem valamit, illetve tett volna azért bármit is, h lebontsa a körülöttem lévő falakat. Mert nem nagyon szeretnek (legalábbis akikkel össze hoz a sors) energiát fordítani a problémás dolgaim feloldására, inkább mindent készen akarnak, illetve, h minél kevesebbet kelljen vele/velem foglalkozni. Márpedig a sok szarság miatt, amit eddig tőlük kaptam velem muszáj foglalkozni. Legalább annyira, h megadja a keudő lökést affelé, h morzsánként vissza tudjam nyerni a bizalmat. De azok a lányok akikkel kapcsolatba kerültem, ezt nem tették meg, sőt, volt h még nekik állt följebb, h miért küzdök érte, miért nem töröm kezem lábam, h elnyerjem a kegyeit. Azért mert nem fogom mégegyszer kiszolgáltatni magam olyasmiért ami nem érdemli meg. Márpedig, ha legalább egy minimális érdeklődést, vagy törődést, vagy arra való törekvéseket nem tesz, h visszakapjam a nőkbe vetett bizalmam, addig én a kisujjamat sem mozdítom. Pedig nem kéne sokat tenni, kezdésnek az is elég, ha nem azt vágja a fejemhez, h önsajnálkozom. Persze, egyszerűbb ezt ráfogni, de ez nem az. Évekig próbálkoztam, tepertem, törtem kezem lábam, de hiába, mindig ugyanaz lett a vége. Aljasabbnál aljasabb módokon ráztak át. És nem egyszer kétszer, sokkal többször, azvutolsó ilyen után elhatároztam, h kizárom a nőket az életemből, amíg nem találok valakit aki méltó rá, h megosszam vele a világom! Én nem sajnálom magam, nem vagyok depis, eljárok szórakozni, a szociális életem is rendben van, programokat szervezek stbstb Teljesen átlagos életet élek azt leszámítva, h nincs nő az életemben. Azért nem kell, h elmondhassam, h nem vagyok egyedül, vagy legyen kivel kefélni. Aki csak a 3.14náját tudja belerakni a dologba, az nekem kevés! Nekem minőségi együtt töltött időre, élményekre is szükségem van a 3.14na mellé.

Egyébként ettől még nem élek szex mentes életet, időnként elmegyek qrvázni, egyébként meg vannak kis "játékszereim" amikkel tökéletesen el tudom magam szórakoztatni. (Nem guminő, vagy ilyesmi, ezek akár a sarki kisboltból is beszerezhetőek, viszont többet erről nem akarok beszélni)

Lehetséges okok:

- Túlgondolják az életet, ezzel együtt a nőkkel járó teperést, macerát, megfelelési kényszert, és inkább élnek szex nélkül a komfortos kis megszokott világukban.

- Nem jött össze nekik fiatalon, és többé-kevésbé nekik az lett a természetes mindennapi érzés, hogy nem létezik számukra szex, így amit nagyon nem tudnak, az annyira nem is fájhat.

- Egyszerűen sötét, primitív állatok, akik odáig sem tudnak kulturáltan leszínészkedni egy kis jellemet, magatartást, hogy megkapjanak valakit legalább egy éjszakára.

- A fentebb leírt, és ennek tetejébe még talán a természet is kicseszett a külsővel.

- Egyszerű önbizalomhiány.

- Kicsi farok miatti gátlás, és emiatt kialakuló önbizalomhiány.

- Nem ritka, de egészségügyi probléma ott lent, általában fitymaszűkület, vagy látványosan görbe pénisz.

- Vannak akik tényleg belül többnyire nőies lélekkel vannak megáldva, és érzelmi alapon működik náluk is a szexualitás, ettől függetlenül teljesen heterók. Ebben az esetben náluk szent a szüzesség, és inkább megvárják az igazit, és ha ez évekig nem jön össze, akkor inkább megmaradnak maguknak keserűségükben és megszokásból.

- Nincs pénz prostira, vagy az eleve náluk nem opció, mert ott nincs meg az az érzelmi töltet, mint egy személyes oda-vissza szimpatizálás esetén.

Ennyi jutott hirtelen eszembe, és ezeket férfiként mondom/gondolom.

+1 tartás díj nem jó móka.

Magamat is éppen hogy el tudom tartani mérnöki fizuból.