Dolgozó felnőttek akik még nem éltek együtt a párotokkal, nálatok is ilyen ritka a szex?

Huszonévesen miért a szülőkkel éltek?

Én amint dolgozni kezdtem, elköltöztem.

"Ez a felnőtt élet?"

Nem, a felnőtt élet az valami olyasmi, hogy saját lakásban éltek, nem a szülők nyakán.

A karantén óta, tehát több, mint egy éve nem találkoztunk a szerelmemmel(országhatárhatár választ el egymástól, illetve a családban élő betegekre való tekintettel, az oltásra való várakozás hozzájárul ehhez). És azért sokszor volt nihil, félreértésből fakadó napokig tartó csend köztünk, stb. Ez nagyon megviselt bennünket. Csodának tartjuk, hogy nem szakítottunk, de emberi ésszel felfoghatatlannak tartjuk, hogy hogy bírtuk ki. Az egyetlen magyarázat erre a szeretet. És hogy fontosnak tartottuk, hogy minél folyamatosabb, beszélgetés legyen köztünk. Mindenképp nagyon-nagyon fontos a napi kommunikáció, részemről mindenképp, hogy közel érezzem magamhoz, persze lelkileg. Ezt a pontos alappillért tapasztalataink által fogalmaztuk meg. Mert persze, hallani mindig, milyen fontos a kommunikáció a testi intimitás mellett. De azért ez sokan nem veszik komolyan. Aztán ez kihat a testi egymásra való figyelésre is végül.

Sokat kell beszélgetni, hogy egy kapcsolat működjön. Nem véletlen, hogy mennyi sokan mennek szét, hidegülnek el egymástól, úgy, hogy együtt is élnek.

Nem tudom, mi van veletek azóta, remélem, hogy megoldást találtatok, ha együtt, ha külön vagytok azóta, remélem, az újabb kapcsolatban sikerül ráállni az intimitásra, úgy testileg, de lelkileg is, és boldognak lenni.