Fiúk! Miért alacsony az önbecsülésetek?

Tán azért, mert mindenhonnan azt halljuk, hogy ez a legfontosabb? :D

Mert egyes lányok/nők a sárba tiporták, a lealacsonyító, fölényeskedő viselkedésükkel.

A sok negatív tapasztalat miatt, és ezt még 1db pozitív sem tudja feloldani. Azt viszont ne tagadd le, hogy mennyire nagy csalódás amikor a szeretett pasi egy kis 12cm-es uborkát vesz elő a nadrágjából. Ezt nincs olyan férfi, aki ne venné észre, hogy na ennél is kevés vagyok. A méret meg igenis számít, mind a vertikális magasság mind a vízszintes. 170cm-es törpe és mellett még kisfarkú is, ronda is. Tripla nyomorékság

Ahh ez a kérdés... Na vajon miért? Engem az elmult fél évben kb 5 ször utasítottak vissza. Pedig elvileg "helyes vagyok és nagyon érett a gondolkodásom". Az 5 ből 4 alkalommal azt sérelmezték hogy nem nézek ki 20 nak. Magyarul "babaarcom" van. Na hagy ne mondjam ez milyen szinten rombolja az önbecsülésemet :D.

A humor csak akkor számít náluk, ha a magas jóképű srác vagy. Hidd el 170cm-es törpeként próbáltam elrejteni magamban a csalódottságot a humorral, de semmit sem számít nekik. Rengeteg hasonló alacsony humoros férfit ismerek kivétel nélkül mind egyedülállók és nem a saját akartuk.

Én már helyre raktam az önbecsülésem. Ami abból keletkezett, hogy vékony a péniszem. De majd betolom az ujjammal együtt vagy valamit kitalálok. Ha meg kiröhög egy lány miatta majd mondom amit tőletek tanultam: fú de nagy ribizli vagy jó sok f.z járt már benned és széttágították a puncid 😂 Az erő legyen veletek és az erekció is 😉

Nekem nincs kis méretem(bár ezt csak innen látom GYK-ról, hogy nem az, mert én annak gondoltam, de ez nem zavart.) Elvileg tudnom kéne, hogy jól is nézek ki. Sok pozitív visszajelzést kaptam már életem során. Ismerőseim kifejezetten irigykednek rám és egyszerűen nem tudom meggyőzni az embereket arról, hogy nem vagyok egy csajozógép. Bár ez nem volt mindig így, mert régebbi barátaim pont, hogy az ellenkezőjét kommunikálták. Elég nagy meglepetés volt régebben, hogy mennyi lány kezdett el próbálkozni nálam. De nem kizárólag ők tehetnek róla, hogy kialakult ez bennem, ők csak mélyítették. Igazából már gyerekkoromtól kezdve kicsi volt az önbecsülésem és kishitű voltam. Sokáig nem foglalkoztam, meg tagadtam ezt, mert nem szeretem a pszichológiai maszlagokat. De nyilvánvalóan sok köze volt ennek ahhoz, hogy anyám lelépett gyerekként, de előtte is nyilvánvalóvá tette számomra, hogy nem nagyon érez anyaságot, de közölte is velem ezt később. Sokáig persze próbáltam teperni, hogy kivívjak nála valamit, de később feladtam. Apám is egy elég durva ember volt, ő pedig akaratlanul is éreztette, hogy mennyire szán. Úgy értem nem olyan szeretet volt benne, hanem szánalommal állt hozzám. Persze elég félelmetes viszonyunk volt mikor már elkezdtem érettebb lenni és erősebb is lenni mint ő. Mikor ez a helyzet felállt és már félt tőlem, akkor pedig folyamatosan csak azt kommunikálta lényegében, hogy milyen értéktelen vagyok, akármit is csináltam. Persze alaptalanul félt, mert mondhattam bármit sose tudtam volna bántani. De persze biztos félt, hogy visszaadom neki a sok verést. Meg nagyon szegények is voltunk és mindig olyan suliba jártam ahol a legtöbben gazdagok voltak. Volt, hogy hallottam is, hogy beszéltek rólam, hogy mennyire ciki, hogy én dolgozom, mert nekem már gyerekként kellett. Látszólag mindig be tudtam illeszkedni, de valójában sosem. Szóval hiába látom, hogy jóképű vagyok, meg izmos, de olyan régről induló bevésődés van, amit sose fogok tudni elhagyni és bár senki nem látja rajtam, de folyamatosan szorongok. De a legjobban onnan látom én is az eltorzult képemet, hogy például a tükörben meglátva magam egy ember mellett látom, hogy magasabb vagyok, pedig magasabbnak érzem magamnál, de ugyan ez él mindenre. Amúgy magasságom is teljesen átlagos 180, de még egy 175cm-es fiút/lányt is képes vagyok magasabbnak látni. Persze régebben mikor még volt barátnőm, akkor ez enyhített rajta, illetve akkor még nem is volt annyira kisarkosodva ez a dolog. Sokkal nagyobb volt az önbecsülésem és magabiztosabb voltam fiatalon valahogy. De mára már hatalmas gátlás kebelezett be. Egészen addig teljesen önfeledten és lazán el tudok beszélgetni akárkivel, míg nem jut el a dolog mélyre. Egy pont után egyszerűen leblokkolok. Meg egyszerűen elszoktam az intimitástól is. Bár a kérdésedben foglaltak egyike sem érint konkrétan, tehát a prostizás, meg a pénisz méret és a szüzesség, de az önértékelés és önbecsülés része nagyon is. Annak meglétére pedig remélem érthető magyarázatot adtam