Tényleg vannak olyan nők, akik a férfi esze miatt vonzódnak hozzájuk szexuálisan?

Ha egy buta liba lennék még mindig Szűz lennék és soha nem lenne Párkapcspolatom

Engem is az Inteligens Férfiak vonzanak és nem egy 4 osztályból szabadult gyík huszár aki elgondoljodik azon hogy melyik a Nehezebb 1kg cukor vagy 1kg kő.

Utolsó:

“Ha egy buta liba lennék még mindig Szűz lennék és soha nem lenne Párkapcspolatom

Engem is az Inteligens Férfiak vonzanak és nem egy 4 osztályból szabadult gyík huszár aki elgondoljodik azon hogy melyik a Nehezebb 1kg cukor vagy 1kg kő.”

Helyesen:

“Ha egy buta liba lennék, még mindig szűz lennék, és soha nem lenne párkapcsolatom. Engem is az inteligens férfiak vonzanak, és nem egy 4. osztályból szabadult gyík huszár, aki elgondolkodik azon, hogy melyik a nehezebb: 1kg cukor vagy 1kg kő.”

Puszillak.

Ui: intelligens.

Azt észre se vettem, hogy az “intelligens” szót egy l-lel írod.

Ma már nem tunik fel, hogy a nok így szükségszeruen egyre ostobábbá válnak, a férfiak egyre intelligensebbekké, hogy ennélfogva a távolság közöttük egyre nagyobb lesz, a megértés pedig egyre

lehetetlenebb. Biológiai alaptétel, hogy az intelligencia csak verseny esetén fejlodik. A no viszont mindenfajta versenyen kívül áll, a komfort túlkínálat elaltatja és szellemi képességeinek még a maradékát

is elsorvasztja. Míg a férfinak, épp a no komfortigénye miatt újabb és újabb pénzforrásokat kell felfedeznie, és találékonyságát egyre magasabb teljesítményekre kell ösztönöznie, felesége növekvo luxusa kello közepén napról napra tompábbá és közönyösebbé válik. Ilyenformán a noiesség fogalma, amely eddig egyszeruen csak szüloképességet és megvásárolhatóságot jelentett, lassanként a szüloképesség, megvásárolhatóság és a gyengeelméjuség márkajelévé lesz.

Soha nem értenék meg, hogy ez a fajta "intelligencia" szerzett (tehát nem vele született) ostobaság, amely abból ered, hogy a nok átlag 5 éves korukban nyilvánítottak utoljára egy eredeti gondolatot, és azután teljesen elhülyült anyjuk segítségével már csak arra

törekednek, hogy az intelligencia megnyilvánulásának minden formáját lefékezzék.

A többi férfi sem vallja be szívesen partnere határtalan ostobaságát. Meglehet, nem különösen okosak, mondják, viszont van ösztönük - ezt az ösztönt az állati

ösztöntol megkülönböztetendo noi ösztönnek nevezik. Sajnos azonban, ez a sokat magasztalt ösztön csak egy másik néven nevezett statisztikai valószínuség: minthogy a nok mindenbe beleavatkoznak, és

mindenrol véleményt mondanak (hányszor blamálják magukat), prognózisaik néha szükségszeruen beigazolódnak. A legtöbb prognózis amúgy is negatív és soha sem pontos: "ebbol csak katasztrófa lehet", mondják, "ettol a dologtól én óvakodnék", vagy "ezekkel az ún. barátaiddal csak csalódásban lesz részed". Ilyenféle jóslatokba mindenki mindenkor belebocsátkozhatna. De az, hogy a nok néha

valóban tisztábban látnak a férfiaknál, azzal magyarázható, hogy azoktól eltéroen az o ítéleteikbe nem kevernek érzelmeket.

Amellett a nok butasága csak logikus következménye életvitelüknek. Mit kezdjen

intelligenciájával és az abból fakadó felismerésekkel a no, aki már gyermekkorában elhatározta, hogy

késobb egy férfi nyakán fog élni (minden ötéves kislány férjhez akar menni, háztartást akar vezetni és gyerekeket akar szülni, de ugyanezt akarják még a tíz-, tizenöt és húszévesek is). Arra kell készülnie, hogy késobb teljesen azonosulni fog annak az embernek a hajlamaival és érdeklodésével, aki majd gondoskodik róla (sot, a hajlamaiért és érdeklodéséért még meg is kell ot dicsérnie), és nem tudhatja

elore, hogy miféle ember lesz.

A nok butasága olyan hatalmas, hogy jóformán átitat mindent, amivel érintkezésbe kerülnek.

Csak azért nem tunik fel jobban, mert életének elso percétol fogva minden ember hozzászokott. Éppen ezért a férfiak vagy nem vették tudomásul, vagy tipikusan noi tulajdonságnak tekintették, amely senkit

sem zavart. De ahogy egyre több idejük és pénzük lett, megnövekedett a nok igénye is a beszélgetésre és ez azt jelenti, hogy ez a butaság egyre nagyobb helyet foglal el a nyilvánosság elott. Ezt tükrözi

manapság nemcsak minden padlóváza, minden hálószobafestmény, a ház minden brokátfüggönye, minden koktélparti és minden vasárnapi prédikáció, hanem ez terjed a tömegkommunikációs

eszközökben is. A rádióban és televízióban kezdenek dominálni a noknek szánt adások, a társasági pletykáknak, a buntényeknek, a divatnak, a horoszkópoknak, a konyhai recepteknek szentelt rovatok még a komoly napilapokban is egyre hosszabbak lesznek, és a speciális noi szempontú kiadványok

napról napra egyre nagyobb számban és egyre fényuzobb kivitelben kerülnek a piacra. Lassanként a noi butaság eluralkodik nemcsak a férfiak privát szféráján, hanem az egész közéletben.

Vannak politikai, filozófiai, természettudományos, gazdasági, pszichológiai tárgyú kiadványok, és vannak olyanok, amelyek ruházkodással, kozmetikával, lakáskultúrával, társasági pletykával,fozéssel, bunözéssel és szerelmi ügyekkel foglalkoznak. Elobbieket szinte kizárólag férfiak, utóbbiakat kizárólag nok olvassák, és úgy a férfiak, mint a nok szemében a másik tábor tagjainak olvasmányai olyan ellenszenvesek és sivárak, hogy inkább halálra unnák magukat, mintsem kézbe vennék.

Kétségtelen hogy a férfiakat valóban érdekli vannak-e a Marson primitív életformák vagy nem, az

Koreai konfliktus és hogy ezek a

problémák a noket tökéletesen hidegen hagyják. Oket az érdekli, hogyan kell barna nyulacskát hímezni, ruhát horgolni és hogy valamelyik filmszínészno elválik-e vagy nem. Így szépen egymástól különválva

mindegyik a maga látóhatárával él anélkül, hogy! a másikkal valóban kapcsolatba kerülne. Az egyetlen téma, amely mindkettojüket oszintén érdekli: a nő.

A lapok szórakoztatják a noket, kielégítik

pletykaéhségüket, tanácsokat adnak neki maskaráik összeállításához, és van, amikor ezeket a különbözo elemeket egyetlen kiadványban egyesítik. Közös vonásuk hogy a férfirol nem is vesznek tudomást (ezzel szemben a férfi képújságok fő

témája a nő). Ha egyáltalán említik, akkor csakis a nokkel, az otthonnal vagy az ennivalóval kapcsolatos kedvteléseikrol van szó. ("Viseljen ezen a nyáron testszínu fehérnemut, a férfiak szeretik!", "Természetes make-up az elso randevúhoz.", "Gyújtson gyertyát az asztalon, a férfit romantikussá teszi", "Három étel,

amelyért szeretni fogja Önt" stb.) A férfi ízlésének egy ilyen sommás ismerete csakis azt a célt szolgálja, hogy segítségével bármelyik férfit könnyebben lépre tudják csalni vagy hosszabb ideig magukhoz tudják

kötni (az ilyen lapokat többnyire !egyedülálló nok olvassák, akik munkaerot keresnek vagy olyanok, akiknek van férjük tehát a már megszerzett munkaerot kell megtartaniuk). Használati utasításokról van

itt szó a világ legmegbízhatóbb robotgépéhez, aminek a nok a férfiakat tekintik. A címek gyakran egészen nyíltan beszélnek: "Így egy életre magához köti a férfit", "10 olyan dolog, amely segít megorizni a férfi jókedvét", vagy "Tanácsok a házasság elso 3 évére". Az utasítások olyan világosak és érthetoek, mintha valaki tippeket adna kocsivásárláshoz vagy kasmírpulóverek tisztításához.

A noi érdeklodés behatárolt, úgyhogy az ilyen lapok szerkesztoségében gyakran anyaghiány keletkezik. Ilyenkor a szerkesztonek ún. férfitémákhoz kell nyúlniuk (mivel a férfiak minden iránt

érdeklodnek, mindig van elég), de ezeket bonyolult módszerekkel természetesen úgy kell átalakítani, hogy megfeleljenek a nok színvonalának. A fő szabály ilyenkor így szól: Minden cikknek azt a benyomást kell keltenie, mintha egy nokrol szóló beszámoló volna. A kiöregedett bokszbajnokról csak

ilyen cím alatt lehet beszélni: "A nok okozták a vesztemet"; egy zeneszerzonek a vele készített interjúban legalább egyszer el kell mondania, hogy a nok ihlették meg, vagy hogy egy szép lány olyan, mint egy

dallam, csak még szebb. Ha ez az átalakítás jól sikerült, akkor a tolük legtávolabb eső témák iránt is fel lehet kelteni a nok érdeklodését. Kiderült, hogy még a honvédelmi minisztérium feladataival

kapcsolatban is lehet a nok számára írni, ha azt az egészet a honvédelmi miniszter családi életébe ágyazzák bele (persze ügyelni kell arra, hogy a miniszter felesége és gyermekei fényképének jusson elég hely), sot idegen országokról is lehet közölni valamit, ha a riport olyan cikkben van elrejtve, amely a noi olvasóknak leírja egy abba az országba férjhez ment no életét ("a férjem japán, egyiptomi, izraeli").

Ez az alapelv voltaképpen minden rovatra érvényes, különösen a politikaira. Minthogy a nok csak nok iránt érdeklodnek és férfiak iránt nem, az aktuális politikai eseményeket is csak akkor lehet

érdekessé tenni számukra, ha azt a benyomást keltik, mintha egy no körül forognának. A vietnámi háború csak akkor vált érdeklodésük tárgyává, amikor a sajtóban megjelentek ama legendás Madame Nhu fényképei, az észak-írországi katolikus problémák csak Bernadette Devlin feltunése tette aktuálisá, és Soroya meddosége valószínuleg erosebben hozzájárult Irán problémáinak megértéséhez, mint az ezeket tárgyaló összes többi kiadvány együttesen.

Mihelyst valaki tehát megszerzi a hatalmat, elso politikai tette az legyen, hogy feleségül vesz egy lehetoleg fotogén not.

Csak sejtetni lehet, micsoda nyereség lett volna például Izraelnek vagy Indiának,

ha Golda Meir, illetve Indira Gandhi a nok szigorú mércéje szerint szép lett volna, és ha a gyönyöru monacói hercegno, vagy a perzsa sah elso felesége, Farah Diba fényképei helyett az o fényképeik

díszelegtek volna a képeslapok címoldalán.

A hozzá tartozó riportok ilyen címeket viseltek volna:

"Golda Meir ékszerei", "Ami a férfiaknak Indira Gandhiban tetszik" - és mellékesen meg lehetett volna értetni a világ népességének másik (gazdag) felével, hogy Izraelben például elszabadult a pokol, és

Indiában évente éhen hal ennyi meg ennyi gyermek, akiknek élelmezését könnyen meg lehetne oldani abból a pénzbol, amelyet a nok körömlakkra és lakklemosóra költenek.

Helyesen:

“Ha egy buta liba lennék, az ediggi okos barátaim még mindig szüzek lennének, és soha nem lenne párkapcsolatuk. Engem a jóképű, magas rosszfiúk vonzanának, akik elgondolkodnak azon, hogy melyik a nehezebb: 1kg cukor vagy 1kg kő... De náluk még akkor is lenne esélyem néhány dugásra, ha amúgy nem lennék olyan gyönyörű mint most. Az okos, alacsony, csúnya fiúkat pedig előszeretettel aláznám meg, ahogyan azt mindenki teszi "