A barátommal 2 éve vagyunk együtt, s az utóbbi időben azt vettem észre, hogy nehezebben áll fel neki. Miért lehet ez?

Az már jó, hogy segíteni akarsz rajta, és nem eldobni. Beszéltetek erről? Ha igen, akkor nyugtasd meg picit, lehet már azon stresszel, hogy elég kemény lesz-e, és ez egy ördögi kör: akkor a para miatt nem lesz elég kemény.

Én is átestem ilyesmin, nehéz egy dolog. Amúgy az étrendje biztosan jó?

Amúgy meg 2 év után is nyugodtan próbáljatok ki új dolgokat, amit eddig nem.

Van egy olyan jelenség, hogy egy idő után a párok elhasználják egymást. Ez nem függ attól, hogy mennyire vagy jó. Amint elkezdtek a közös szexre kötelességként gondolni lehetőség helyett, úgy kezd el kihalni lassan a vágy is ezekből az együttlétekből.

Az én javaslatom az, hogy pont ne legyetek együtt egy jó ideig. Hagyjátok újra megtelni egymást tartalommal, lassan megvárni amíg újra visszacsorog belétek a lehetőség varázsa.

Én nem tudom, esténként 3x a csúcsra juttat 37 évesen az a véleményem szerint nem a szörnyű kategória, mégsem egy tenyésznyúllal vagy együtt ami semmi mással nem is foglalkozik.

Legalábbis egy hosszabb menet után én pl. nem lihegek az után mikor lesz már a következő, a párom (nő) meg szó szerint kiüti magát, szinte beájul. Utána inkább beszélgetünk, vagy valami mást csinálunk, nem látok ezzel semmi bajt. Néha felcsigáz valami érdekesebb dologgal és van még menet, de nem gyakran, meg kell valami extra dolog ami pszihésen érdekel, de nem lehet minden napra valamit kitalálni.

Amikor már erőltetve van a dolog akkor már pont azért nem megy.

Hagyjatok ki egy hetet vagy kettőt és lássátok meg mi történik.

37 évesen feltételezem, hogy a saját testével és igényeivel azért már sikerült tisztába kerülnie. Magyarul őt csak és kizárólag azért zavarhatja, mert pressziót érez irányodból.

Az ok annyi, hogy nem két hete szexeltek egymással, hanem két éve. Ezt nem kell különösebben fejtegetni, illetve alapvetően szó sincs semmiféle problémáról. A probléma a helyzet értékelésével van, arra pedig az egyetlen gyógymód, ha beszéltek egymással.

#5, #9: Nem azért, de már engem is zavar amiket írsz. Mi az, hogy ebben nincs semmi rossz? Törődjek bele, hogy két év után törvényszerűen kihal a vágy az életemből? Komolyan ez a tanácsod, és még az okokat sem akarod fejtegetni?

Töltsek el két hét után egy egész életet a lemondásban?

Lehet nem beszélni az okokról, lehet húzni az időt, szőnyeg alá lehet söpörni, ugyan mama te se leszel már fiatalabb.

Egészen addig amíg olyan erős lesz másik a kivágyódása ebből, hogy az már sérti az egómat.

Rettenetesen dogmatikus, káros amiket mondasz. Hagyd elgondolkodni az embert a vágyiról és hagyd válaszokat keresni.