Melyik oldja meg a problémámat, visszaszüzesíteni, vagy egy alkalomra szűz lányt keresni, vagy eltörölni a szüzesség fogalmát (azaz szűz lány nem létezik - minden lány nem szűz alapból)?

Ahányszor szóba kerül, hogy valaki egy szűz lánnyal veszti el, mindig pánikrohamot kapok, mert nekem ebben nem volt részem illetve talán nem is lesz, mert barátnőmét már nem tudnám elvenni, mert nemszűzen ismertem meg.

Barátnőmmel teljes mértékben szeretjük egymást, feleségül akarom venni, és ha minden jól megy, 10 év múlva eljutunk odáig, hogy gyerekeink legyenek ahhoz képest, hogy örülünk, ha havi egyszer találkozunk. Megcsalni nem akarom, mégis bennem van az a pánik/kényszer, hogy "egálban lennék az élettel", meg felnőttebb lennék, ha életemben egyszer elvenném egy lány szüzességét. A baj az, hogy félek akkor több életet tennék ezzel tönkre. Úgy érzem akkor tudtunk jobban összekapcsolódni, ha én veszem el a szüzességét, de erről lemaradtam. Ő nem érti mondjuk miért csinálok ebből ügyet, hiszen szeretjük egymást, de a pánikrohamaim nem hagynak ilyenkor tisztán gondolkodni.

Komoly gondjaim vannak az életben, úgy érzem másfél évtizedig hibernálva voltam, ezt behozni meg nehezen tudom. Vagyis nem tudom mitől hiteles felnőtt férfi egy hímnemű. Nem volt hiteles szülői kép előttem, kiskoromban szüleim válása után egyedül voltam rengetegszer itthon. Gazdagok se vagyunk, habár ez csak abban gátol, hogy akkor hagyjam el a falut amikor akarom és Pestre menjek. Emellett rengeteg kudarc és fájdalom miatt kerültem a kimenést, mert gyakran vertek kortársaim a másságom miatt - azaz nem voltam paraszt, nem bírta a szervezetem a nyári hőséget és a futkározást, emellett nem cigiztem/ittam/drogtam.

Most már ideje lenne felnőnöm, de még mindig azon a gyerekes szinten vagyok, mert nagyon erőteljesen impulzív vagyok, ha sarokba szorítva érzem magam, bepánikolok és azonnal rosszul reagálom le reflexből a dolgokat. Csak nem tudom, hogy mi az, hogy felnőtt férfinek lenni és nem gyereknek.

Rettenetes mértékű zavar és fájdalom van bennem, amit nem tudok kezelni. Nem tudom, hogy kezeljem ezt, de azt tudom, hogy egyedül nem megy. Barátnőm volt az első, akinek elmondtam ezt. Ő azonban kiakadt (úgy érzem jogosan), azt mondta ha nem fejezem ezt be, akkor keressek mást de őt hagyjam békén. Mivel nem akarom elhagyni, így elfojtottam ezt. Azonban egy ismerős később bejelentette, hogy barátnője szűz és ezért pánikrohamot kaptam. Nem tudtam eldönteni, hogy töröljem/tiltsam őt, vagy mondjam neki, hogy olyan nincs hogy szűz lány tehát át van verve, de az biztos, hogy nagyon megharagudtam rá és a korábbi általa okozott sérelmeket felhozva ürügyként leteremtettem.

Hatalmas sérelem számomra, ha valaki fiatalabb nálam, mégis olyan sikereket ér el az életben, amit én akartam elérni, de rettegek attól, hogy soha az életben nem fogom tudni teljesíteni. Például jogsi/kocsi szerzése, külföldi nyaralás, stabil munkahely. Barátnőm extrém gazdag családdal rendelkezik, így mindezt megadják neki. Ez nagykn rosszul esik nekem, mert bennem van a félelem, hogy nem lesz velem boldog, mert ilyeneket soha nem tudnék Neki megadni és szégyellem magam, hogy nem tudok anyagi biztonságot nyújtani. "Csak" őszinte kitartó romantikus szerelmet tudok adni és ha nem lennének pánikrohamaim, akkor még büszke is lenne rám. Az a furcsa "férfiszemmel", hogy most is felnéz rám, pedig mindent tud rólam. A gond az, hogy magamra nem tudok.