Éreztétek már úgy, hogy kezdtek belesavanyodni abba, hogy nincs barátotok/barátnőtök? Hogy lehet ebből kimászni?

Én arra gondolok mindig, hogy annyira tudok szeretni, nagyon érzelmes vagyok. Biztos szüksége lenne rám egy olyan nőnek, aki rám vágyik, de mégis az életem legszebb időszakát egyedül szomorkodva töltöm el.

Csúnya én sem vagyok, nincs semmilyen pszichológiai problémám, csak szimplán nincs hol ismerkednem.

igen, de én bele is savanyodtam aztán amikor már túl savanyú lett, akkor elhatároztam magam és tettem érte!

úgy tudsz kimászni belőle, hogy nem a sült galambra vársz, hanem teszel érte! vagy keresel más öröm forrást ami elvonja a figyelmed, lehet élni pasi/barátnő nélkül is ha valaki akar! de sokaknak hiányzik egy társ...

23F

Valami ilyesmi van itt is bár én 23 éves pasi vagyok.

Arra kell vigyázni, hogy nem szabad megszokni. Ez talán lányoknál nem akkora nagy veszély de pasiknál már inkább.

Úgy kell ezt elképzelni mint a gyerekeknél a kockulást. Egy idő után mát a virtuális világ kielégítik a szociélis vágyaikat és normális emberi kapcsolat kialakítására nem éreznek szükséget vagy nem is tudnak kialakítani.

Ha sokáig vagy egyedül, félő, hogy hozzászoksz.

Ennek eléggé hosszú lenne az "igazi" magyarázata de hidd el nekem kérdező, próbálj meg tenni az állapotod ellen.

De ha gondolod írj, nem feltétlenül kapcsolat miatt, csak ha lenne kérdésed.

Fly away...

Nekem már nagyon savanyú több mint 5 éve volt utoljára kapcsolatom.

23F