Miért állhatott föl neki, mit kellett volna tennem ebben a helyzetben?

Hát az volt, hogy ugye átmentem hozzá, filmet néztünk, én meg kicsit hozzá bújtam közben. Szerencsére nem tolt el magától, (pedig attól féltem :D ), hanem ő is átkarolt. Aztán beszélgettünk közben, mondtam neki, hogy milyen jó, hogy van ő nekem, és még soha nem bíztam így senkiben. Ő meg megpuszilt, de akkor még csak a homlokomon. Aztán vége lett a filmnek, én akartam fölkelni, ő meg megfogta a karom, és meg akart csókolni. De én meg megijedtem, és eltoltam magamtól, és "szokásom szerint" fölkeltem a kanapéról. :D És mondta, hogy hát ez nem igaz, nem tud kiigazodni rajtam, egyik percben még úgy tűnik akarom, a következőben meg már ellököm magamtól. ÉS pedig igazából most semmi mástól nem ijedtem meg, csak attól féltem, hogy bénázni fogok, mert ugye én még életemben nem csókolóztam, ő meg már jóval tapasztaltabb. És mintha kitalálta volna a gondolataimat, kérdezte is, hogy attól félek, hogy nem leszek elég jó neki? Nem válaszoltam neki, de szerintem így is tudta, hogy így van. És ha annyira bízok benne, akkor tudhatnám, hogy ő nem ilyen. Aztán már olyan 10 óra körül volt, mondta, hogy maradjak. De én meg nem úgy készültem, se váltó ruha, se semmi nem volt nálam, másnap meg ugye mentem dolgozni. Úgyhogy akkor hazavitt kocsival. De én meg nagyon nem akartam elválni tőle, a kocsiból is alig akartam kiszállni, mondta, hogy akkor bekísér, mert ha rajtam múlik, akkor itt éjszakázunk a kocsiban. :D És már az ajtónál voltunk, köszönt el, de én még mindig nem akartam elengedni, és hirtelen megöleltem. És mondtam, hogy ne menjen el. Úgyhogy végül ő aludt nálunk, szerencsére nem is volt otthon senki. És akkor még kicsit beszélgettünk, aztán elmentünk lefeküdni, na és akkor megint összebújtunk, és megint megpróbált megcsókolni, és ez alkalommal hagytam is neki, és nem is volt olyan "rémisztő", mint amennyire féltem tőle. :D Sőt, nagyon jó volt, és aztán hosszú percekig csak csókolóztunk, meg kicsit benyúlt a pólóm alá, de tovább nem ment, mert mondtam, hogy mást még azért nem akarok. :) Aztán olyan rossz volt reggel, legszívesebben ki sem keltem volna mellőle az ágyból, ma is egész nap csak rá gondoltam, alig várom, hogy megint találkozzunk. :)) Hát ez történt, asszem semmit nem hagytam ki.. :D

Hát már le is feküdtünk azóta.. :) Egyébként nagyon figyelmes és türelmes volt, jobb nem is lehetett volna. :))