Barátság extrákkal viszonyba ez ennyire nem fér bele?

Nem gondolnám, hogy arról szólna a kapcsolatunk, hogy kihasználjuk egymást, mint írtam, nagyon jó barátok vagyunk, mindenben segítünk egymásnak, mindent megbeszélünk, meg a szexben sem csak kihasznál, ugyanúgy odafigyel rám, sőt, amíg nekem nem jó, addig ő sem megy el. És nem is hazudok magamnak, nem szeretnék vele kapcsolatot, sokkal jobb, hogy a barátja lehetek, mintha együtt lennénk, aztán jönne a szokásos féltékenykedősdi, számonkérősdi (bárki bármit mond, ezek egy idő után minden kapcsolatban megjelennek, maximum nem beszélnek róla a felek), a másiknak való megfelelési kényszer, ami miatt bizonyos dolgokat nem mond el. Egyszer már felhoztam neki ez az együtt alvós dolgot, akkor azt mondta, hogy nem tud mással aludni. Meg igazából jól tudom, hogy azért van ez, mert fél, hogy többet érezne vagy lehet, többet is érez, csak mivel nem akar kapcsolatot, próbálja elfojtani magában. De mint kedves utolsó válaszoló írtad, nekem erre nem érzelmi alapon van szükségem, csak tényleg így kielégítő számomra teljesen, különben úgy érzem csak arra voltam jó. Pedig tudom, hogy nem, mert amúgy tényleg barátom, törődik velem, meg tök jó fej, meg minden, de amint felébredek, akkor is előjön bennem ez az érzés.